Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

588 MARTFŰ 5. 1556 előtt Martfű a csanádi káptalan tulajdona. Ekkor a csanádi káptalannak tagja nem lévén, ideiglenesen Ocharovith Demeter és Földváry István kapta meg királyi adományként. 1573-ban azonban végképp megszűnt a csanádi káptalan, így Martfű és Földvár végjeg a Földváry család kezére került.

21 Földváron a Földváryak továbbra is birtokosok maradtak, Martfű azonban a XVIII. század elején előbb Varsánnyal együtt a Rákócziak kezére jutott, majd a szabadságharc után - Rákóczi elveszítvén birtokait - Martfű a Podmaniczky család tulajdona lett.

22 A XIX. század közepéig ők birtokolták, majd leányágon a Kövér és a Wodiánerr család kezére került. Ugyancsak leányágon lett itt részbirtokos a Vigyázó család is. Adás-vételek is történtek, illetve a Vigyázó család bérbe adta birtokának egy részét a Montág családnak. 1930 táján a Kövér, a Szobotka, a Somich, a Keszlerffy és a Gottesch családoknak volt itt majorüzeme. Részben bérlet, részben saját tulajdon.

23 A Szobotka Pál tulajdonát képező 593 kh ingatlant 1940-ben megvásárolta a csehországi Bata cég, hogy létrehozza itt a Martfűi Cikta Cipőgyárat. Az építkezés 1941-ben kezdődött, s részleges befejezésével 1942 nyarán megindult a termelés is. Martfű ekkor közigazgatásilag Tiszaföldvárhoz tartozott.

24 1950-ben nyerte el önálló községi rangját, majd 1970. augusztus 20-án nagyközség lett.

25 Egyházilag a váci egyházmegye része. A XVIII. század végéig a cibakházi római katolikus egyház filiája.

26 A tiszaföldvári római katolikus egyházközség megalakulása után (1900) már ahhoz tartozott.

27 Közigazgatásilag a török időkben Csongrád megyei település. A XVIII. század elején véglegesen Heves és Külső-Szolnok vármegye kebelezte be.

28 Községgé alakulásáig Tiszaföídvár pusztája.

29 Mint puszta, elsősorban mezőgazdasági célokat szolgált, s állandó lakosságát többnyire a különböző majorok cselédsége alkotta. Ezekre a birtokokra a környékből, főként a Tiszazugból jártak időszaki mezőgazdasági munkások. A földmunkások szervezkedéseire utaló első adataink általában az idegenből ideérkezett munkások és a helybeli birtokosok közötti összeütközésekkel kapcsolatosak. 1877-ben Simon Gyula martfűi birtokos ellen adtak be többen is panaszt.

30 1881-ben ugyancsak Simon Gyula került szembe szolnoki aratóival, mert rossz minőségű gabonából adta ki aratórészüket.

31 1907-ben nagy aratósztrájk volt Tiszaföldváron, július 6-án 100 munkás szüntette be a munkát Kövér Jánosné uradalmában. Természetesen ez a martfűi részt is érintette.

32 Ezek a sztrájkmozgalmak csatlakozásra ösztönözték Martfűpuszta lakosságát, de a helybeli népesség önálló mozgalmáról és szervezkedéséről nincs ismeretünk. A martfűi Cikta Cipőgyár létrejötte a munkásszervezkedések megindulását is jelentette. 1942-ben a termelés megkezdése után rövidesen hadiüzemmé nyilvánították a gyárat. A katonai vezetés és ellenőrzés úgyszólván megakadályozta a munkások legkisebb irányított szervezkedését is.

33 Nagy jelentőségű volt a szervezett, Csehszlovákiából jött cseh munkások szerepe. Scsevovich Mihály, a szolnoki Biró János, Sátek János, Bahorecz József a háború alatti szervezkedés kiemelkedő alakjai, s jórészt nekik köszönhető, hogy a termelést nyersanyaghiányra hivatkozva többször sikerült szabotálni, a megrakott vagonokat ellentétes irányba indítani. A gyár 1944. október 6-ig üzemelt. Ekkor rendelték el a kiürítést, melyet részben október 6-án, részben október 7-én hajtottak végre. Haering Károly mérnök vezetésével egy 5 fős csoport megakadályozta a menekülő magyar és német hadsereg katonáit az üzem felrobbantásában.

34 1944. október 7-től 1945. február 14-ig állt a munka. Október 7-én bombatalálattól kigyulladt a Tisza-parti raktár és leégett az I. számú duplacsarnok cipőraktárával együtt. A Vörös Hadsereg első egységei október 8-án délután 4-5 óra között jelentek meg Martfűn.

35 1944. októberében alakult meg a MKP tiszaföldvári szervezete, amely igen előrelátóan egyeztette össze a Cikta üzem érdekét a nemzetgazdasági érdekkel, és ügyes politikával értette meg a földet követelő parasztokkal, hogy a gyár környékét, a hozzá tartozó mintegy 500 holdat