Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

556 KUNMADARAS volt a földművelésnek. 1799-ben Bedekovich L. a község határát úgy jellemzi, mint amely vízállásokkal (tavakkal) tarkított, s a Tisza, Timbre nevezetű ere e tavakat táplálja áradások alkalmával. Elmondja, hogy ahol nem szikes, jó gabona terem. Ugyanő Fábiánkapuszta jellemzését így adja meg: „földje rész szerént fekete termékeny, és szántatik rész szerént lapos és víz állásos, kivált a' hol az úgy nevezett Kisüllő keresztül folyja." Kápolnás határát részben mocsarasnak, részben jól termő szántónak tartja.

87 1852-ben Palugyai I. azt írta, hogy összesen 24 535 hold határából 5775 hold mocsaras. A XIX. század második felének vízszabályozásai következtében a terület kiszáradt, és csak szikes legelővel gyarapodott a község.

88 A művelési ágak megoszlása 1852 és 1962 között a következő módon alakult:

89 1852 1879 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh szántó 9 450 9917 11017 14534 11787 12223 ' 12169 rét, kert 1426 1918 2 735 1653 1173 1885 1753 szőlő 397 403 420 276 177 147 218 legelő 12 544 9177 8 832 7 779 7 828 6543 5 909 erdő 112 136 124 51 148 324 nádas 4 7 559 106 terméketlen 718 1854 2787 2166 2384 5062 6 229 Összesen: 24 535 23 381 25 927 26 536 23 407 26567 26708 A szántóföldeknél a rét- és legelőterületek foglaltak el nagyobb részt a határból. A legelők területét a vízszabályozások csak kevéssé érintették, s a rét növekedése figyelhető meg inkább. 1935-ben érte el a szántó legnagyobb kiterjedését, s ekkor a legkisebb a legelő. 1950 után a legelő területe fokozatosan csökkent, de nem a szántók növekedtek, hanem a terméketlen terület, ez azzal függött össze, hogy a termelőszövetkezetek elsősorban a juhtartást szorították vissza, s így a korábbi juhlegelők terméketlen területekké alakultak. 1952 és 1962 között növekszik ugyan a szántó, de lényegesen elmarad a háború előttitől. A termelőszövetkezetnek nem érte meg a gyenge minőségű földek megmunkálása. A szőlőterület 1895-ig emelkedett, utána, feketeföldi lévén, a filoxéra hatására csökkent, de nem pusztult ki annyira, mint általában a Kunságban. 1766 1852 1895 1911 1935 1942 1952 1957 1962 db db db db db db db db db szarvasmarha 2419 990 2644 3224 2647 4111 2879 2960 3037 ló 1029 2345 1380 1207 1081 1055 430 384 533 juh 2914 9160 9051 7139 4482 4283 3914 4662 12283 sertés 181 3275 2110 3336 4156 4224 6575 10 526 A XIX. század második felében a juh-, szarvasmarha- és lótartás egyaránt jelentős volt. 1925-re a juhászat szorult háttérbe, s csökkent a szarvasmarha-állomány is. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaság 1962-re az adottságoknak megfelelő állatstruktúrát alakítottak ki. A juhászat ismét fontossá válik legeltető jelleggel, a sertéstenyésztés a szarvasmarhatartással együtt istállózó jellegű. 8. Legelső adataink a malomiparra vonatkozóan vannak. A XIV. században már malomban őrölnek és a Kakaton vízimalmot is építenek.

90 Bél Mátyás 1731-ben szárazmalomról emlé-