Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

KUNMADARAS 549 Kunmadaras népessége már a XIX. század elején eléri azt a számot, amely a XX. században is jellemzi. Ennek oka mezei gazdálkodásának külterjes rendszerében és határterületének erre alkalmas adottságaiban keresendő. Kunmadaras lakossága csaknem teljes egészében református. A római katolikus lakosság a környező Hortobágy-széli településekről mint a gazdák szolgálatában álló pásztor szivárgott be, zsidó lakossága pedig az állatkereskedelem lebonyolítója volt. Mindkét felekezet a XIX. század második felében költözött be, s növelte a századfordulón a lakosság számát. 1893-ban 177 római katolikus, 3 görögkeleti, 24 evangélikus, 7121 református és 348 izraelita élt a faluban.

40 Határának nagy részét a madarasiak legeltették, s ezért viszonylag kevés tanya települt a határ nyugati és déli részében. 5. A X. században feltehetően az Üllő nemzetség szállásbirtoka a mai Abádszalók és Kunmadaras közötti Tisza-szakasz egész területe. E nemzetség révén került később Taksony birtokába a terület, amelyre besenyőket telepítettek, feltehetően I. István idején. A besenyők, illetve a belőlük származó Tomaj nemzetség emlékét őrzi Kunmadaras határában a Tomajmonostora helynév.

41 A Tomaj nemzetség birtokjogait a IV. Béla idején betelepített kunok gyengítették meg: hosszú időn át folyt a Tomaj nemzetség és a kunok közötti birtokjogi harc. 1389-ben a ma Kunmadarashoz tartozó Fábián és Sebestyén nevű település környékén Csáktornyai István nádor csendesítette le az ellentéteket, majd két évvel később, 1391-ben Madaras György jászkapitány, az Aba nemzetség Kiséren lakó tagja kapta meg a madarasi határ északi részét. Ezt a jogát Zsigmond 1393-ban újra megerősítette. Ez a birtoklás döntötte el a kunok javára a harcot. Mátyás idejében Madaras már Kolbászszékhez tartozó kun településként szerepelt, s története folyamán végig kun településként tartották számon.

42 Igaz, átmenetileg 1438-1444 között PohárKunmadarasi régi, barokk korabeli bolthajtásos lakóház