Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

550 KUNMADARAS nok István is birtokossá vált Madarason, de 1446-ban az országgyűlés állásfoglalása értelmében újra a kun kapitányok bíráskodása alá helyezték a települést, s a Mátyás korában történt megerősítés után pedig már nem volt többé vitás hovatartozása.

43 Mátyás halála után a kunokéval együtt romlott Madaras helyzete is. Ezt az ország romlásán kívül tetézte az 1505-ös nagy ínséges esztendő és az 1511. évi pestisjárvány, amely a lakosság számát apasztotta.

44 A létszámcsökkenés gazdasági erejüket is gyengítette, s a földesurak, szomszéd birtokosok újra támadásba mentek át. Madaras Karcaggal együtt a nádudvari nemesekkel (Maghy György és Pál, Parlagi Miklós, Derzsi testvérek, Thopa Antal) vette fel a harcot jogaikért.

45 1514-ben a kunok jogait korlátozták a Dózsa-féle parasztháborúban való részvételük miatt. A korlátozások a valóságban nem léphettek érvénybe. A török időkben korábbi jogaikban megerősödtek, s részesültek a minden jász és kun településnek adományozott kedvezményben.

46 A madarasiak a többi településsel együtt a Dózsa-féle parasztháború idején földesúri birtokokat szereztek. Ezeket a birtokokat 1521-ig megtartották, s csak ekkor rendezte Báthory István nádor Madaras viszonyát Tomaj, Kolbász, a Hortobágy és Zádor felé eső részekkel.

47 A török hódoltság idején a falut a kóborló hadak felprédálták, de lakosságát nem irtották ki. A Rákóczi-szabadságharc idején katonai gyülekezőhely, a kurucok tiszántúli táborának egyik központja, s kiterjedt nyájaival éléstára is volt. Polgári lakossága Rakamazon vészelte át a kritikus időket, s 1711-ben tért haza. A redempcióban saját határán kívül (11 565 kh) megváltotta még Fábiánkát (Fábián- és Sebestyénpuszta helye) 4670 kh-al és Kápolnást (Kápolnás falu puszta helyének egy része) 8300 kh-al.

48 Ez egy időre fellendítette gazdasági életét. Határának rossz minősége miatt a Hortobágyon kényszerült még legelőket bérelni. A XIX. század második felében, 1871-ben pedig Heves megye Gacsapusztáját (Gacsa Árpád-kori elpusztult falu helye) is megvásárolta és határába olvasztotta.

49 Ez azonban alig növelte életlehetőségeit. Madaras a redempcióban megszerzett birtokaival mezővárosi fejlődésnek indult. 1809-ben Kunhegyessel együtt folyamodott vásártartási és városi jogokért, amelyeket 1811. október 8-án megkapott. 1812. január 3-án ünnepélyes keretek között nyitották meg az első vásárt.

50 További fejlődésének azonban gátat szabott határának kicsiny és jóformán csak legeltetésre alkalmas volta. Kiéleződtek a helyi redemptusok és irredemptusok közötti ellentétek. 1820 körül megmozdultak a szegényebb lakosok, s a tanács ellenállásának az lett a következménye, hogy 1824-ben felgyújtották a főbíró házát. Ez keményebb intézkedésekhez vezetett, s tovább élezte a helyzetet: névtelen levelek, fenyegető cédulái: jelentek meg, majd 1828-ban újra megújult a szegények föld-