Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
536 KUNHEGYES 1949-ben államosították a két malmot, s 1951-ben a megalakuló KTSZ és a Téglagyári Egyesület az ipart is a szocialista gazdaságba kapcsolta. 86 7. Kunhegyes mezőgazdaságának jellegét alapvetően az határozta meg, hogy határa igen lapos, lefolyástalan terület. A Kakat-ér (a Tisza egyik mellékága volt) vezette le a vizet, ha áradt a Tisza. Ez határának nagyobb részét alkalmassá tette legelőnek és kaszálónak. így nagyarányú állattartás bntakozhatott ki. 1786 után azonban a Mirhó-fokot elzárták, határa egyre jobban kiszáradt, de a nagy esőzések után a vadvizek megmaradtak. Búzája, s más növényei között ma is felüti ilyen helyeken fejét a nád. 1786 után a földművelésre alkalmas terület nőtt, ám csökkent a jó minőségű „öntözött" rétes legelő. A redempcióban megváltotta Kolbászszállás Kunhegyessel csaknem azonos nagyságú határát, ám ez még így is kevés lehetőséget biztosított a gyorsan fejlődő községnek. Már 1731-ben Bél M. megemlítette, hogy a környező hevesi pusztákat is bérlik, s használják ezeket Kolbászon kívül (Tomaj, Bánhalma). 87 Ezek a bérletek azonban lecsökkentek a XVIII. század végére, mikor a földesurak - Bánhalmán, Tomajon is majorsági gazdálkodásba kezdtek és a kiszáradó legelő a legeltető állattartásnak már kevés lehetőséget biztosított. A XIX. század elejétől az egyre szaporodó földműves tanyák vették át az állattartás szerepét, ahol nagyszámú állatot is tartottak. 88 1731-ben még jelentéktelennek mondotta szántóit Bél M. 89 Bedekovich L. 1799-ben már kiterjedt földművelésről tudósított, s leírta, hogy ,,A' földjei három nyomásra vannak felosztva, teremnek árpát, búzát, kölest, kukoritzát." Állattartásában nevezetes juha, szarvasmarhája és lova. Érdekesen jellemezte a kiszáradó, vízben szűkölködő, de vadvizekben gyakori határt: „hol vetett ot tsónakász", azaz a vetéseket gyakran, esőzések után nagy vízfelületek borítják. 90 A határban két helyen is volt szőlő, s erről a XVIII. század végi szakírók mind megemlékeztek. 91 Ha 1852-1960 között vizsgáljuk az egyes művelési ágakhoz tartozó földterületeket, azt tapasztaljuk, hogy a szántóterületek inkább a rét rovására növekedtek a századfordulóig, s a legelő megmaradt. A századforduló után kezdték feltörni a kiszáradt legelőket. Ezek földművelésre való alkalmassá tétele a belvízlevezető- és öntöző csatornahálózat kiépítésével függött össze. 92 A kötött talajú szőlők a filoxéra járvány után nem települtek újra. Az utóbbi évtizedben a fátlan határban nagyarányú erdősítések voltak : 93 Év: 1852 1879 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh szántó 8 542 1203712645 19599 20178 19 503 18018 rét, kert 5 992 3111 2835 1971 1942 1495 1031 szőlő 377 378 376 81 17 25 102 legelő 9136 8245 8513 2854 1827 2 632 2913 erdő 45 59 56 51 691 978 nádas 1 6 30 terméketlen 963 1354 1401 1322 1872 1754 2818 Ossz.: 25 010 25170 25830 25883 25 887 26106 25890 Külön kell megemlítenünk, hogy már 1947-ben rizstermelő csoport alakult Kunhegyesen, az újonnan földhözjuttatottakból és teljesen nincstelen emberekből, akik 1948-ban a Villogó szikes földjén már új telepet is létesítettek a régi mellé. A rizstermelés a korábban kiszáradóban lévő és használhatatlan területeket ismét termőfölddé tette, s mint korábban a köles, 1945 után a rizs fontos növénnyé lépett elő. 94
