Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

KARCAG 399 tak idegeneket - inkább a Nagykunság elpusztult községeinek lakóiból verődtek össze, illetve a karcagiak tértek vissza a tizenötéves háború után. A török kiűzése után azonban idegeneket is nagy számban fogadtak be. 1696-ban Eszterházy Pál nádor engedélyt adott a karcagiaknak arra, hogy az ott lakni szándékozó „szabados emberek''-et befogadják.

42 Minden bizonnyal ekkor indult meg az idegenek nagyobb arányú beáramlása. Mutatja ezt az is, hogy az itt élő 70 gazdából 1699-ben csak 34 vallotta magát helybelinek. Ugyanakkor megjegyezték, hogy még kb. 100 fogságból hazatérőt és újonnan letelepedőt várnak. A fogságban lévők kiváltására pénzt gyűjtöttek.

43 Az idegenek, mivel szabados emberek lehettek, természetesen a környékről, más kun településekről, illetve a Hajdúságból érkeztek. Ekkor ez volt az egyetlen lakott hely a Nagykunságban, s ők használták nyilván az idemenekültek jogán a környező falvak határait is. (Bocsa, Orgondaszentmiklós, Hegyesbor, Asszonyszállás, Ködszállás, Magyarka.) Később ezek a területek Karcag határához kerültek.

44 A szépen fejlődő települést előrehaladásában a Rákóczi-szabadságharc eseménysorozata akasztotta meg. 1704. június 28-án a szerbek az itt gyülekező és tábort ütő kurucokat szétszórták, a lakosságot megtizedelték, sokakat elhurcoltak. Minthogy ez a vidék továbbra is kuruc katonai táborhely maradt, a lakosságot kímélni akaró Rákóczi a nőket és gyermekeket rakamazi birtokára telepítette. Itt a kitelepültek rendes községi életet folytatva a Rákóczi szabadságharc végéig ott maradtak. Ezalatt a férfi lakosság zöme Rákóczi hadaiban szolgált. Egyrészük minden bizonnyal a Nagykunság területén állomásozott. Bizonyítja ezt az, hogy 1706-ban Karcagújszálláson 49 lovas és 59 gyalogos katona maradt csak otthon.

45 így, szemben a közfelfogással, Karcag ekkor sem állt néptelenül, csupán rendes polgári élete szűnt meg átmenetileg, de a kunok katonai táborhelyéül szolgált. 1711 után mégis sok nehézségbe került a károk helyrehozása. A továbbiakban még két betelepedési hullámot figyelhetünk meg. Egyik a redempciót előzte meg. Ekkor sokan jöttek be a földvásárlás lehetősége miatt, s váltak karcagi lakosokká. Mutatja ezt az 1720-as népességszám, illetve az 1745-ös földváltók száma. 1745 után pedig Mária Terézia a karcagiak tiltakozása ellenére katolikusokat telepített a községbe, ám ez a református lakosság túlsúlyát nem bontotta már meg. Az 1773-as katolikus betelepedés azonban komoly ellentétekhez vezetett. A katolikusok még templomukat is alig építhették fel, noha az uralkodónő pártfogolta ügyüket.

46 A lakosság a XVI. század közepétől számszerűen így alakult:

47 a) Év: 1567 1571 15957 1699 44 telkes 56 lakos 32 gazda 70 gazda 12 zsellér 12 zsellér 2 kapitány 29 üres telek Év: 1713 1715 1720 1745 1766 73 fő földesgazda 53 család 138 család 573 redemptus 141 redemptus 90 asszonyözvegy 10 elszegényedett redemptus 28 fiú és lány 15 év felett 55 irredemptus 5 cigány