Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

400 KARCAG b) Év: 1786 1828 1869 1880 1890 1900 Év: 7176 1910 11921 1920 14486 1930 15 825 1941 18197 1949 20896 1960 22996 22569 24248 25 551 25100 26035 Karcag népe a továbbiakban a redempciókor megszerzett pusztákat, illetve saját határának alkalmas részeit vette birtokba, s a XIX. század közepétől sűrű tanyahálózatot hozott létre. A város hatalmas területen fekszik, s ezért népsűrűsége viszonylag alacsony. A városból a XIX-XX. század folyamán - éppen mert határa igen nagy, - jelentősebb elvándorlás, csoportos kitelepedés nem volt. Bár a reformátusok túlsúlya végig megmaradt, a felekezeti megoszlás mégis fontos, mert rávilágít arra, hogy mennyire tudta a kommunitás érvényesíteni akaratát még a felsőbb hatóságok ellenében is. A betelepedett katolikusság és egyéb vallásúak nem jutottak társadalmi szerephez Karcag életében akkor sem, amikor már jelentősebb volt a számuk. 1893-ban 18197 lakosból r. k.: 2757, g. kat.: 11, g. keleti: 26, ág.: 43, ref.: 14602, unit: 1, izr.: 736, egyéb: 21.

49 5. A város 1506-os első említése utáni időkben sok megpróbáltatásnak volt kitéve, mivel teljesen sík területen fekszik, védőfalak nélkül, s az elkövetkező két században a török, rác, császári és kuruc hadak akadálytalanul megközelíthették. Nem tudni pontosan mikor, de valószínű, hogy az egész Nagykunsággal együtt tért át lakossága a református hitre. Mivel Kisújszállás és Mezőtúr XVI. századi korai reformálódásáról vannak adataink, feltehetően Karcag is ez időben tért át.

50 A tizenötéves háború alatt átmenetileg elfutott lakossága visszatért és nemcsak újra megülte a helyet, hanem a Nagykunság egyik legjelentősebb településévé fejlődött. Ez abban is megmutatkozott, hogy 1635-1673 között szolgáló lelkészei esperesek, akik jelentős szerepet játszottak a zsinatokon és a tiszántúli református egyházi életben.

51 A török alatt elpusztult Kolbászszállás és Bocsa, amelyek a XVI. században Kolbászszék legjelentősebb helyei és központjai voltak, ettől kezdve Karcagnak adták át a vezető szerepet. Ezt elősegítette az is, hogy több védlevelet kapott a Nagykunság más községeivel együtt a füleki kapitányoktól, akik védték a kóborló hadak, csavargók ellen. (1626,1647,1650,1655). Nem véletlen, hogy ezek a védlevelek később is Karcag város levéltárában maradtak fenn, s Karcag az egyetlen település, amelyik a XVII. század végén is adózó-képes hely volt.

52

1702-ben Karcag is osztozott a Jászság, Kiskunság sorsában, s a Német Lovagrend kezére került.

53 Nyilvánvalóan ezért csatlakoztak a karcagiak nagy számban Rákóczi hadaihoz már a felkelés első napjaiban. Tőle remélték kiváltságaik visszaadását. Szabó János karcagújszállási lakos azok között a fejedelem elé menők között volt, akik „Lengyelország szélibe" mentek, hogy Rákóczit a szabadságharc ügyének megnyerjék.

54 1703. május 31-én Kageneck osztrák generális egyik levelében arról számolt be, hogy nagy a nyugtalanság Karcagon is, s a lázítók a szatmári táborozásra toboroznak.

55 Az első nagyobb támadás 1703. július végén érte a karcagiakat, amikor Löffelholtz parancsnoksága alatt az aradi, gyulai és belényesi szerb csapatok Karcagot és Madarast felprédálták. Ekkor több karcagi lakost Aradra hurcoltak fogságba. 1705 júniusában a császári csapatok újra elözönlötték a Nagykunságot, - így Karcagot is, - ahonnan újabb 40 embert vittek Aradra rabságba. Ez év szeptemberében újabb támadástól szenvedtek. Emiatt a fejedelem a karcagiakat is más kunsági települések lakosságával együtt rakamazi birtokára telepítette. Karcagon ugyanúgy, mint 1703-ban a szabadságharc kezdeti időszakában a békési és környékbeli lakosok számára elrendelte a fejedelem, hogy a Kunságba húzódjanak, hogy ott magukat és a kunságiakat is jobban védelmezhessék. 1706-ban hasonlóan intézkedett, s Karcagon csak férfi lakosság és katonaság maradt.

56 Jelentős szerepe volt mindezek megszervezésében az 1700-1710 között itt élő Nagy Bálint karcagi lakosnak, aki