Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

36 SZOLNOK MEGYE kés megyéből Öcsöd községet csatolták Szolnok megyéhez, ugyanakkor Dévaványa Szolnok me­gyéből Békés megyéhez került. 86 A megye járási beosztása az új községek megalakulásakor, illet­ve a hozzácsatoláskor természetszerűen módosult. Vizsgált korszakunk szempontjából 1961-ben hajtották végre az utolsó járásmódosítást. A megye egységes közigazgatás alá kerülése megteremtette az eltérő történelemmel rendel­kező részek közötti együttműködés lehetőségét, az azonos polgári fejlődés és egységesülés feltéte­leit. Addig külön közigazgatási, jogi, kulturális és egészségügyi szervezete volt a Jászságnak, Nagykunságnak, Külső-Szolnok községeinek, s ezen belül eltérő volt az egyes települések ilyen berendezkedése is. A megye megalakulásával egyidejűleg az ország egészéhez hasonló, de mégis a helyi viszonyokat is figyelembe vevő új szabályrendelet készült, amely a továbbiakban a megye minden településére nézve kötelező érvényű volt, s egységes közigazgatási keretek között realizá­lódhatott. Ez volt a biztosítéka az egységesülésnek, és a további fejlődésnek. Természetesen a történeti múlt, a külön fejlődés még ma is érezteti hatását az egyes területeken, de sokszor már csak a hagyományok őrzik, s nem pedig a tényleges gyakorlat. 87 Az egyes megyerészek eltérő társadalmi berendezkedése rányomta bélyegét a XIX. század második felében jelentkező agrármozgalmakra is. Általában a megye tiszántúli részén és Jászki­sér környékén erős 48-as hagyományok éltek, s ez színezte a város vezetőségének mindenkori ha­talomhoz való viszonyát is. Az elégedetlenségeket az 1860-1870-es években a Jászkunság-szerte végrehajtott tagosítások, a közös földek parcellázása körüli visszaélések robbantották ki először. A Jászkunság szegényparaszti rétege kisemmizettségében sem lázongott alaptalanul, hanem hi­vatalos úton, a Jászkun közigazgatási hagyományoknak megfelelően próbált igazának érvényt szerezni. A törvényhatóságok előtt panaszokkal élt, pereskedett, illetve végső esetben a község­háza elé való kivonulással a városi vezetőség lemondását követelte. Jelentős volt ezeknek a moz­galmaknak a szervezettsége szempontjából a különböző egyletek, olvasókörök, népkörök meg­alakítása. 1861-ben Kunszentmártonban Polgári Olvasókör jön létre, majd ezt a kiegyezés után számos, társadalmi rétegenként szerveződő olvasókör, népkör megalakítása követte. 1867 októ­berében országos felhívásra kezdték megalakítani az első demokrata népköröket a szélsőbal programjával. A későbbi községi megmozdulások szegényparaszti követelések szervezeti kereteit jelentették ezek a körök. Később, midőn az SZDP, a Várkonyi-párt és az USZP létrehozta helyi szervezeteit a Jászkunságban, szintén ezekre a körökre támaszkodva értek el eredményeket. Ál­talában ezek a körök fékezték a követelések radikalizmusát, s szervezett formát adtak mindenne­mű akciónak. 88 Ebben a tekintetben elütött a volt kiváltságos terület a Heves-Külső-Szolnok megyei részektől, ahol sokkal radikálisabban léptek fel érdekeik védelmében a szegényparasz­tok. Már a század végén sztrájkok, lázongások voltak a nagyobb birtokokon (Fegyvernek, Martfű, Cibakháza, Újszász), de e megmozdulások szervezettsége tartós eredmények kivívására elégtelen volt. Hiányoztak azok a szervek (Népkör, olvasókörök), amelyek a Jászkunságéhoz hasonlóan összefoghatták volna e mozgalmakat egy távolabbi cél érdekében. 89 Hatékonyabbnak bizonyultak e téren az agrárszocialista pártok megyénk területén is kibon­takozó szervezetei, melyek - a megye agrárjellegéből következően - elsősorban a parasztság tö­megeinek megnyerésére és szervezésére törekedtek. A radikális programú Várkonyi-párt a Tisza menti községekben ért el eredményeket főképpen, míg a kisparaszti birtokot eszménynek tekintő Jászkunság területén kifejtett agitációja sikertelenebb volt. A Jászkunság szegény agrárrétege in­kább az 1900-as évek elején szervezkedő USZP programja mellett foglalt állást, s főként a Nagy­kunságban tett szert erős bázisra. Figyelemre méltó, hogy Mezőtúr, mely hasonló társadalmi szerkezetű volt mint a Jászkunság, mindkét párt számára jelentős talajjá válhatott. Ezzel szem­ben az SZDP - noha agitációja az egész megyére kiterjedt - nem tudott a parasztság körében ko­molyabb eredményeket elérni, mert parasztpolitikája nem vette figyelembe a parasztság akkori reális igényeit. 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom