Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

30 SZOLNOK MEGYE A XVII. század végén, 1697-ben a tatárokkal együtt tört be Magyarország visszafoglalására II. Musztafa török serege, s ez a Nagykunságot, a megye déli községeit, illetve ezek újratelepedő, hazaszállingózó lakosait tizedelték meg, sokakat fogságba hurcoltak. 52 A Rákóczi szabadságharc hadieseményei 1706-ig nem okoztak jelentősebb pusztítást a me­gye lakosságában. Ekkor azonban Rákóczi kénytelen elmenekíteni a kunokat rakamazi birto­kaira, s a kun városok katonai állomáshelyekké, a seregek felvonulási területeivé változtak. Ra­butin 1706 és 1709 között a rácokkal többször is végigpusztította a Tisza-mentét és elérte a Jász­ság déli részét, sőt Jászberényt is. Szolnok 1703-as kuruc kézre kerülése, majd Rabutin hadainak pusztítása 1706 telén a város polgári lakosságának elmenekülését vonta maga után. Természete­sen a hadaktól szenvedtek a Szolnok környéki települések is. 53 A hadiesemények sora ezzel hosz­szú időre lezárult. Meg kell említenünk, hogy a török háborúk és a Rákóczi-szabadságharc hadieseményei újabb irodalmunkban néha úgy szerepelnek, mintha egyenlő mértékűek lennének, sőt ez utóbbi még nagyobb pusztulásokhoz vezetett volna. 54 Községi adatainkból azonban kiderül, hogy a Rá­kóczi-szabadságharc alatti hadműveletek - egy-két esettől eltekintve - nem jártak a lakosság fizi­kai megsemmisítésével, elhurcolásával, csupán időleges elmenekülésre késztették a lakosokat. Olyannyira, hogy sok helyen a lakosság elmenekitése szervezett formában történt (Nagykunság). A török háborúk időszakában sem lehet minden esetben azonos jellegű pusztításról beszélni. Kétségtelen, hogy a XVII. század, közepi és végi irreguláris tatár hadak nagy pusztítást okoztak, százával hurcoltak el foglyokat, s prédáltak fel településeket. A fogolyszedés jellemző volt a tö­rökök első hadjárataira is. Ám midőn Szolnokon, Gyulán és Egerben berendezkedtek, nem volt érdekük a lakosság pusztítása, s a lakosság össze nem írásából, adatok hiányából következte­tünk (talán helytelenül) a nagyarányú pusztulásra. Amikor történeti irodalmunk egy-egy vidék, település lakottságának folytonosságát vizsgálja nem differenciál kellően. A pusztulásnak, elnép­telenedésnek, megsemmisülésnek stb. nem történik meg a kellő szétválasztása, következetesebb terminológiai használata. Nem kívánunk itt most új fogalmakat bevezetni, de az egyes települé­sek adatait értékelve minden esetben - ha nem is terminológiailag - elválasztjuk egymástól a kö­vetkező eseteket: 1. A település teljes pusztulása, vagyis az az állapot, amikor teljesen megsemmisüljek az építmények, a lakosság szétszéled, elmenekül, megsemmisül, s hosszú éveken, évtizedeken át la­katlanná válik a terület. A feléledő települést teljesen más lakosság népesíti be, s e nép kultúrájá­nak semmi köze a korábbiakéhoz (pl. Besenyszög, Fegyvernek). 2. A települést felprédálják, megsemmisítik, lakosságát szétzavarják, megölik, de ezek egy része idővel birtokának jogán visszatér oda. Később új betelepülők is érkeznek, esetleg nagyobb számban, mint a visszaszivárgottak, de az élet mégis folytonos (Tiszasas, Cibakháza). 3. A lakosság egy részét foglyul ejtik, megölik, más részük néhány hónapra, egy-két évre el­menekül, de a környéken városokban, védett helyen tanyázik, majd visszatér (Kunmadaras, Jászkisér). 4. A községszervezet pusztul el, de a lakosság folyamatos, írásos dokumentumok azonban nincsenek, a lakosok nagyobb százaléka megmarad, legfeljebb időlegesen távozik védett helyre (a Nagykunság a Rákóczi-szabadságharc idején). 5. A település és népesség folytonos, állandó lakossága van, befogadhat sok idegent, de ezt magához hasonlítja. Folytonos a községszervezet is, legfeljebb működése akadozik vagy nem do­kumentálható megléte minden időszakban (a Jászság legtöbb községe). Leírásunkból kiderül, hogy mikor melyik eset áll fenn az egyes településeknél. Sokszor köz­vetett kulturális bizonyíték vagy egy-egy adat ad csak hírt arról, hogy a lakosság folytonos-e vagy sem. Ezeket nem áll módunkban mindig részletezni, mert a jelen munka keretei nem teszik lehetővé a bizonyítást. A hivatkozott, többnyire kéziratos munkák azonban rendelkezésre álla­nak, ellenőrizhetők. Nem kell elfelejtenünk azt sem, hogy ekkor is járványok, hadak nyomában

Next

/
Oldalképek
Tartalom