Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

SZOLNOK MEGYE 23 Majoros halom, Szolnok-Szanda, Bánhalma). A honfoglaláskor is nagyszabású feltárásokkal gazdagodott, s kiegészítette a korábbi feltárások és szórvány leletekből alkotott régészeti képet (Tiszaörvény-templomdomb, Rákóczifalva-kastélydomb, Jászberény-Szt. Pálhalom, Tiszafüred-Nagykenderföldek, Tiszajenő-Eperjesi-telep, Tiszajenő-Kecskéspart, Tiszasüly-Érhalom). A magyar középkor jelentős feltárása és restaurálási munkája volt a fegyverneki csonkatorony helyreállítása, a Jászdózsa-Kápolnahalom felső rétegének feltárása és a Jánoshidai templom helyreállítása. Ugyanakkor alapvetőek voltak a Nagykunság területén folyt ásatások (Kolbászszállás, Orgondaszentmiklós). Ezek nemcsak temetőket, de települések feltárásának kezdeteit is jelentették. Jelentős még a szolnoki vár helyén megindult feltárás, illetve Tiszaörvény-Templomdomb és környékének nagyszabású falufeltárása. A tervszerű ásatásokat leletmentések sora egészíti ki.

27 A néprajzi kutatások kezdeteit is a már említett, korán megalakult múzeumok biztosították. Valamennyi jelentős néprajzi gyűjteménnyel is büszkélkedhet. A későbbiekben létrejött a karcagi Nagykun Múzeum (1906), a túrkevei Finta Múzeum (1951), a Tiszazugi Földrajzi Múzeum (1956), s több 1960-as években kialakult kisebb múzeumi gyűjtemény (Törökszentmiklós, Kisújszállás, Jászapáti, Kunszentmárton, Mezőtúr), ahol jelentős néprajzi anyagot is őriznek. 1959-től a Damjanich János Múzeum fogja össze s szervezi az egész megyére kiterjedő kutatásokat (Szolnok megyei Néprajzi Atlasz, Szolnok Megye Népi Műemlékfelmérése, Szolnok megye földrajzi neveinek gyűjtése). E munkák eredményeként már rögzíthetjük a megye néprajzi képét összefoglalóan is.

28 A megyének több jelentős kutatója is akadt, akik elsősorban a Nagykunságot és környékét kutatták, a számos munkában tették közzé eredményeiket (Herman Ottó, Györffy István, Györffy Lajos, Szűcs Sándor, Betkowski Jenő, Csete Balázs). Szolnok megye mai formájában 1876-ban különböző történetű, jogállású és népességű területekből létrehozott megye, így népi kultúrája nem egységes. A honalapítást követően fokozatosan egységes arculatot öltő kultúráját és magyar etnikumát megbontották a XI. században betelepített besenyők (BesenyszÖg környéke), a XIII. században betelepített jászok és kunok (Jászság, Nagykunság). A XVI. századra mind a három etnikum nyelvében elmagyarosodott, keresztény hitre tért, kultúrájában közeledett a magyarokéhoz. Szolnok 1552-es török megszállása megakasztotta a lassú integrációs folyamatot. A további harcok a szolnoki tiszamenti és nagykunsági részeket elnéptelenítették. Túrkeve környékére még a török alatt nagyszámú rác lakosság is betelepedett. Ez részben beolvadt a magyarságba, részben szétszóródott a felszabadító harcok idején. Szolnokon a XVIII. században még élt néhány elmagyarosodott és keresztény hitre tért török család is. A XVIII. században ugyanitt elmagyarosodott néhány német tisztviselő- és katonacsalád. A megye területén Szalókra, Fegyvernekre svábokat is telepítettek. A XIX. században Tiszaföldvár környékén Békés megye szlovák nyelvű cselédségéből hoztak családokat. A XX. századig ezek elmagyarosodtak. Az idegen etnikumnál nagyobb szerepe volt a XVIII. században betelepülő, főként a Jászságba és Tiszafüred környékére leszivárgó, szökött jobbágyként érkező palóc népességnek, a Nagykunságban és a megye tiszántúli falvaiban a szatmári, nyírségi és bihari magyarságnak. Mária Terézia rendeleteinek hatására elsőként a Jászságban és Nagykunságban telepítették meg tartósan a cigányságot, a megye más területein később kaptak helyet. A Jászságban és a Nagykunságban a zsidó, görög és örmény lakosság megtelepedését a XIX. századig megtiltotta a Hármas Kerület. A zsidó lakosság ezért a tiszamenti átkelőhelyeken, a Jászság és a Nagykunság között telepedett meg (Szolnok, Tiszafüred, Tiszabő). Szolnok megye mai néprajzi képét a lakosság különböző eredetű, magával hozott, bár itt módosult kulturális elemek (főként szokás, táplálkozás, hitvilág), az egykori jogállás (öntudat, erkölcs, társadalom, gazdálkodás, település), a vízparti vagy víztől távolabb eső jelleg (gazdálkodás fő ágai és kiegészítő foglalkozások jelentősége), a más etnikumokkal és tájakkal való kapcsolat (anyagi kultúra, szövegfolklor, zene) és a vallási megoszlás (szokások, erkölcs, táplálkozás, iskola útján elsajátí-