Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

24 SZOLNOK MEGYE tott műveltség) határozza meg. E tényezők alapján határozottan elkülönül a Jászság, Nagykunság, Tiszafüred környéke, Szolnok környéke és a Tiszazug. Szolnok környéke: Szolnok által gazdaságilag integrált, különböző eredetű, vallású és nyelvjárású kisebb falvak csoportja, amelyeknek életlehetőségeit a város közelsége tágította ki és kultúráját bizonyos fokig polgáríasította. Ide tartoznak: Besenyszög, Nagykörű, Újszász, Zagyvarékas, Abony, Szajoí, Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Tószeg, Tiszavárkony. Valamennyi település jobbágyi eredetű, kisebb nemesi és nagyobb földesúri birtokokkal, széles agrárproletár és cseléd réteggel. E települések lakói másfél százada Szolnok közelségéből merítik mellékjövedelmeiket, s az utóbbi száz esztendőben pedig szinte specializálták magukat falvanként más-más Szolnokon végzett mellékfoglalkozásra. így: Szajoí, Zagyvarékas, Űjszász lakossága főként vasutasokból álló réteget; Tószeg, Tiszavárkony, Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Besenyszög kubikus és ipari munkás, majd közalkalmazott réteget; Abony, Nagykörű gyümölcs- és kertgazdaságot, piacozó réteget alakított ki. Valamennyi specializált rétegre a kétlaki életmód, bizonyos fokú - magatartásban, lakáskultúrában, viseletben, életszemléletben megmutatkozó - polgárosultság a jellemző. Valamennyi Szolnok környéki faluban emellett konzerválódott a régi paraszti élet. Különböző származáshelyük más-más jelleget ad a faluképnek, szokásoknak, nyelvjárásnak. Tiszafüred környéke: A Tiszafüred-Tiszabő Tisza-szakasz, a Nagykunság és a Hortobágy közé zárt aprófalvas, vízmenti vagy vadvizes, egykori jobbágyi terület, amely zártsága, táji sajátossága miatt kulturálisan is egységet alkot. A vidék gazdasági és kulturális központja Tiszafüred, amelynek révhelyén át a terület a hevesi és borsodi síksággal és a hegyvidékkel is kapcsolatot tartott. A tájat különböző eredetű, de főként felvidéki részekről és Szatmár, Bihar megyéből bevándorolt vagy telepített lakosság alkotja. Nagyiván, Tiszaőrs, Tiszaörvény kultúrájában palóc maradványok is kimutathatók. Jobbára református lakossága északkelet magyarországi eredetű. Gazdasági kultúráját némileg megosztja a Tisza és a Hortobágy melléki jelleg. A tiszaparti települések életében a halászat, vessző- és gyékényfonás, gyűjtögetés fontos szerepet töltött be, míg a Hortobágy melletti Nagyiván, Tiszaigar, Tiszaőrs életében a pásztorkodás, vadfogás, gyűjtögetés volt nagyobb súlyú. Itt a falvakon belül külön pásztor réteg különült el, akiknek életmódja, szokásanyaga, viselete erősen eltért a faluétól. Nagyobb részük a nagybirtokosok szolgálatában állt. A táji különbözőség ellenére a terület annyira integrálódott, hogy falvanként alig különböző építkezési stílust alakított ki (lopott tornácos, egyes- vagy ikeroszlopos házak). Tárgyi kultúráját a maguk készítette eszközök mellett erősen jellemzik a felvidéki fafaragók készítményei (mezőgazdasági eszközök, rokkák, guzsalyok, ácsolt ládák, szuszékek), s a tiszafüredi iparosok vidéket ellátó készítményei (füredi bútor, kerámia, lószerszámok). Virágzó pásztorművészet volt a terület keleti részén (bőr, szaru és fafaragások). Társadalmában legjelentősebb réteg a cselédség és vándormunkásság volt. Szokásaiban és hitvilágában megmutatkoznak a vallási különbségek: a római katolikusoknál az ünnepekhez kötött szokások, hiedelmek gazdagok (karácsony, húsvét, aprószentek, vízkereszt, szentek névnapjai); a reformátusoknál a társas alkalmak kizárólagosak (fonók, kocsmai mulatságok, tengerihántás, disznótor, lakodalom, névnap, keresztelő). A vallási endogámia a legutóbbi időkig nem tette lehetővé a szokások keveredését. Tiszazug: A Hármas-Körös és Tisza által három oldalról folyókkal, északkeleten a szolnoki löszháttal határolt, történetileg a Nagy- és Kiskunság kiváltságos területei közé zárt, volt jobbágyi lakosságot magába foglaló kistáj és néprajzi csoport. Ma Martfű, Tiszaföldvár, Cibakháza, Nagyrév, Tiszainoka, Kungyalu, Tiszakürt, Cserkeszőlő, Tiszazug, Tiszasas, Csépa és Szelevény községek alkotják. Martfű kifejlődéséig nem alakult ki itt nagyobb település. A vidék kulturális, gazdasági (ipari, vásári) centruma Kunszentmárton volt. Tiszakürtön a török alatt is megmaradt kontinuus lakossággal is kell számolnunk. Jelentős a Felvidékre menekült, majd a felvidéki földesurak itteni birtokaira a török után visszatért lakosok száma (Csépa, Cibakháza). A lakosság zömét a tiszántúli megyékből ide sereglett főleg református vallású lakosság alkotja. Szele vényre felvidéki jobbágyokat, Tiszaföldvárra, Cibakházára békési szlovák cselédeket is telepítettek.