1848-1849 Szolnok megyében. Válogatott dokumentumok (Szolnok, 1979)

1849. március 5. - Szolnok LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY A SZOLNOKI CSATA Március 4-én éjjel Cibakházánál újra átkeltünk a Tiszán... Aztán továbbmentünk Várkonyig, itt szabad ég alatt táboroztunk. Mindig embereim között szoktam hálni, és ha vége volt a szolgálatnak, nem volt tréfa, még ha reám céloztak is vele, melyet meg nem engedtem nekik, és éppen gúnyolódásukban mutatkozott leginkább hozzám való ragaszkodásuk. Különösen egy Kiss János nevű értett hozzá, hogy rossz magyarságomat utánozza, min magam is gyakran jókat nevettem. Itt is vadul űzték, mig le nem feküdtem. Ekkor megjött Frits százados, előbb a Leiningen ezrednél, és azt mondta: "Damjanich üzeni, menj be hozzá a faluba egy pohár borra." Fiaim olyan jól tudták, hogy nem megyek, hogy Kiss János mindjárt elkiáltotta magát:"Három ember és egy freiter, mindjárt ite egy strását, nem szabad a táborbul elmenni." Az egész zászlóaljam nem bocsát el." Mire Kiss uram kegyesen elengedte az őrséget, és megcsókolta a kezemet. Vajon mi lett ebből a jókedvű fickóból? Március 5-én kora reggel elindultunk és lassan előrenyomultunk Szolnok felé. Vécseynek a többi csapattal Szanda felől kellett támadnia, ez a támadás csak tüntetés volt, mert ez oldal felől Szolnok csak olyan veszedelmes csapda, mint Cibakháza a másik felől. Ezzel meg akartuk téveszteni az ellenséget, hadd higgye, hogy ez csak felderítés, minőt már gyakrabban kísérlettünk meg Törökszentmiklós felől. Ez tökéletesen sikerült is, mert az osztrákok mit sem tudtak a mi átkelésünkről,' és nem is sejtették, hogy hátba támadjuk őket, mert különben igen rosszul járhattunk volna. Ottinger tábornok ugyanis Abonyban állt, a mi hátunkban. Tervünk mindenesetre igen merész volt, de Damjanich bízott szerencséjében, és igaza volt. Egyáltalában e vidéken igen nagy előnyben voltunk az osztrákokkal szemben, a lakosság hozzánk hajlott, és ezért mindig pontos értesüléseink voltak. A Tisza mintegy függönyül szolgált, mögötte zavartalanul szervezhettük seregünket, minden vállalkozásra felkészülhettünk, anélkül, hogy az ellenség szándékainkat kiszimatolhatta volna. Ha Windisch-Grätz herceg mindjárt Pest elfoglalása