Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)

földes Urának vagy törvényes Elöljáróinak ebbéli engedelmét elöl mutattya, (melly néki ha valami csín, (299) s gonosz tette, vagy adóssága miatt akadályt nem szenved-, meg nem tagadtathatik) akkor a Czéh ama Leveleket hiteles Párban, (300) a szokott Czéhbéli alá irás alatt mérsékletes taksának, úgymint harmintz, vagy az irás mennyiségéhez képest negyven öt Krajczároknak fizetése mellett tartozik a Legénynek ki adni, hanem tsak egyszer, kivévén ha ő ezeket tsupa történetbül a maga gondotlansága nélkül el vesztette volna. Azon kívül a Czéh köteleztetik ugyan azon Legénynek a maga viseletéről s mesterségében való jártasságáról szolló tanuló Levelet-is ingyen ki szolgáltatni .. . Mi tehát a fentemiitett Heves vármegyében Mezőtúr városban lakó fazekas mestereknek a fennt írt módon hozzánk beterjesztett alázatos esedezésüket, szokásos királyi kegyességünkkel meghallgatva és kegyelmesen elfogadva, a nevezett cikkelyeket jelen kiváltságlevelünkbe beiktatva, egész tartalmukra nézve helyeseknek, jóknak és helybenhagyhátóknak találva, császári és királyi hatalmunknál fogva helybenhagytuk, megerösitettük és a fentemiitett mesterekre, ugy összes utódaikra nézve használhatóvá téve, kegyelmesen megerösitettük, (mások jogának sérelme nélkül) mindazonáltal úgy, hogy fentartjuk magunknak azt a jogot és teljes hatalmat, miszerint a fentemiitett cikkelyeket részben vagy egészben megváltoztathassuk, módosíthassuk, vagy eltörölhessük. Melyeknek bizonyítékául jelen levelünket titkos függő pecsétünkkel, melyet mint Magyarország apostoli királya használni szoktunk, kedvelt hivünk tekintetes és nagyságos Monyorókeréki gróf Erdődy József ... belső titkos tanácsosunk keze által kiadtuk birodalmi székvárosunkban Bécsben, az Urnák ezernyolcszáztizenhetedik évében. Március hónap huszonnyolcadik napján. Magyar és Csehországi királyságunk huszonhatodik évében. Ferenc gróf Erdődy József Ránffy Zsigmond." * * * Részlet a 22 oldalas, kézzel tintával pergamenre írt és papírra nyomtatott, eredeti latin és magyar nyelvű, fátokba zárt függőpecséttel ellátott oklevélszövegből (fordította: Fodor Zoltán). Szolnoki Á. L. Mezőtúri fazekas céh iratai. 1. csjsz. * * * A mesterlegény felszabadulása után köteles volt a céhszabályzat értelmében 2-3 évig vándorolni. Mester ugyanis nem lehetett addig, amíg vándoréveit le nem töltötte. Ez alól csupán a mesterek iiai voltak kivételek. Mikor a legény vándorlásából hazaérkezett, remeklésre bocsátották, vagyis ellenőrzés mellett vizsgát kellett tennie, hogy milyen gyakorlatot szerzett mesterségében. Ha a remekmunka elkészült, s azt a vizsgáló bizottság jónak tálalta, a legényt mesterré avatták. Mindez azonban a legkülönfélébb cím alatt szedett taksák lefizetésével járt. A taksákat a legény ritkán tudta megfizetni, minthogy csekély fizetése a mesterré avatás különféle díjait nem fedezte, s ez gyakran a legkitűnőbb kézművest is a mesteri cím elnyerésében megakadályozta. Ha pedig remekét tökéletesen elkészíteni nem tudta, visszautasították, s elkészítésére újabb határidőt adtak, amely természetesen újabb díjak lefizetésével járt. Ily módon rendkívül nehézzé tették a legények mesterré avatását. Sokszor megesett az is, hogy szegénységük egy életen át legénysorban tartotta őket, míg a gazdagabbak - s főleg a mesterek fiai - gyakran a remek elkészítése nélkül is mesterré lehettek. Szegény ember fiából ritkán lett mester, mert a remekléssel és a mesterré avatássál járó költségeket nem tudta előteremteni. Különösen áll ez a céhek utolsó időszakára, amikor a mesterek, ha kellett, még igazságtalanul is megakadályozták, hogy új versenytársak a már meglevő 299 Csíny 300 Másolatban m