Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)

lésre az alispán, rögtön összehívta mélt. báró Orczy István, Stészel Kristóf, Kozma Boldizsár szolgabíró urakat és másokat, kik előtt a túri elöljáróság ugyanazokat elmondotta, mire Kozma szolgabíró eskütjével nyomban Túrra küldetett, ugy hogy a nótáriussal menjen be Szolnokra commendans (166) úrhoz, hogy szükség esetében a nationális militiából (167) assistentiát (168) adjon. Mikor azután innen Túrra mentek, a tanács a főzavargók közül, kik a kalodát összevágták, tizet elfogatott és Egerbe küldetett, három megugrott és a szomszéd békésmegyeá Szent Andrásra (169) szökött, hova a tanács öt lovast küldött elfogatásukra. Ezek elis mentek Szent Andrásra, hol a bíró összehívta a népet, kik között volt a három túri emlber is. Ezek kiadatását kívánták és ekkor történt, hogy az elmúlt éjjel Tolnai úr árendás (170) házát felverték, fegyvereit és ruháit elvitték. A bíró most egyszerre elé hozott egy nyusztos (171) süveget, kezébe vévén egy hegyes tőrt, melyek Tolnai uré voltak, és az asztalt megütve azt mondotta: Tudgya meg akárki, hogy többé nem szenibandrási bíró, hanem tiszta szín kurucz vagyok, én belőlem sem foly víz, hanem vér, és egy csepp vérem kifolytáig Rákóczi hive vagyok. Erre a túri lovasok megijedvén, menni akartak, de arestomba (172) tették őket, lovaikat elvették, majd behajtották a ménest, lovakat fogdostak, felültek és mentek Gyoma felé, otthon nem maradt csak négy öreg, mire a túriak az arestomból megszöktek, és ezeket mind elbeszélték otthon, de csakhamar hallották, hogy már négy zászlóval vannak, kikre ráütött a szolnoki nationális militia, úgy hogy egy strázsamester negyedmagával a zavargók által meg is öletett, egy pedig sebet kapott, de a zap vargók közül is estének el. Harmadnap múlva egy czédulát küldöttek fel a túriak Egerbe, melyet Péró kapitány írt hozzájuk, hogy az elfogott embereket eresszék szabadon, mert különben kimutatják a fogok fehérét. Mindezekre nézve, kivált hogy kurucz nevezetet ruháztak magokra, rögtön particularis (179) gyűlést tartottak Egerben, holott is a szolgabíró Túrról megérkezvén, e szerint referált (174) mindenben. Determinéltatott (175) azért, hogy ezen vármegyéből minden nemes ember személye szerint, a helységek pedig proportione (176) küldött fegyverekkel menynyenek, kiknek directioját (177) mélt. báró Orczy István magára vállalván, die 4. maj. (178) elís indultak és Túrra helyeztették táborokat." * * * Szederkényi Nándor: Heves vármegye története. Eger 1893. IV. kötet 210-211. * * * A részleges kisgyűlésen hozott határozat értelmében a zászlóval, íegyverrel rendelkező íelkelő parasztok leverésére Orczy István mint az ellenálló katonaság kapitánya 1735. május 2-án a következő körlevelet intézte a megyebéli községekhez ... „mind nemes mind nemtelen, nemességének, becsületének, jószágoknak és tejeknek vesztése alatt, mind paripásan, mind pedig gyalog, ki ki személye szerint, mentől nagyobb sietséggel ide Gyöngyösre, jövő szerdára, vagyis máj. 4-ére jelen lenni el ne mulassza. Mely végre holnapi napon két regiment (119) fog Szolnok' hoz érkezni, a Jászság és Kunság is öt- vagy hatszázból álló fegyveres nép Szolnokba 166 Parancsnok 167 Nemzeti katonaság 168 Kíséretet 169 Békésszentandrás 170 Bérlő 171 Nyusztprémes 172 Börtön 173 Kisgyűlés 174 Számolt be 175 Határoztatott, végeztetett 176 Arányosan 177 Vezetését 178 Május 4. napján 179 Ezred 58