Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)
megyén, és a szomszéd, és a vármegyében levő két lovas regiment 4. vagy 5. máj. (18Ö) be iog Szolnokhoz szállani, magam is k(e)gy(e)lmetekkel együtt hétnyolczáz fegyveres néppel azon igyekszem, hogy a megírt napon Gyöngyösről mégindulhassunk, ... - Puskapor és golyóbis itt iog adatni, mindaz által a kinek van készületje, magával hozza." Az 1735 áprilisában kitört parasztfelkelés az állami adók és a földesúri szolgáltatások, iöleg a pénzterhek növekedése miatt tört ki. A telkelés szervezője Péró (Jovan Szegedinac) pécskai rác határőrkapitány volt. A felkelésben az elkeseredett Békés megyei magyar parasztok Pásztor András, Sebestyén János és Szilasi István mezőtúri és szentandrási jobbágyok vezetésével vettek részt. A mozgalomhoz a szomszédos megyék népe is nagy számban csatlakozott. Pérót azonban még mielőtt a felkelés kitört volna, Arad várában elfogták. A Békés, Arad és Mezőtűr vidékéről összesereglett íelkelők ezer íőnyi táborát Erdőhegynél a katonaság és a fegyverre kelt vármegyék nemességének túlereje - közöttük a jász és kun csapatok - szétverte. Az ütközetben a parasztok közel fele életét vesztette. Pérót és a három parasztvezért (Pásztor András, Sebestyén János és Szilasi István), 1736. április 4-én a mozgalom ügyében eljárt delegált (181) bíróság elrettentő például halálra, éspedig először testük felső részének kerékbetörésére, azután télnégyelésre, és testrészeiknek négyfelé, Arad, Nagyvárad, Sarkad és Szentandráson akasztótára kötésre ítélte. További 8 felkelőt kivégeztek, 68-at pedig kényszermunkára ítéltek. 41. Eger, 1738. augusztus 7. Heves és Külső-Szolnok vármegyékben pusztító pestisre vonatkozó adatok „Az Al-Dunánál folyó háború 1738-ban, habár az ott helyhez kötött volt, a pusztító pestis behurcolásával, újabb szerencsétlenséget hozott az országra. A pestis tovább terjedésének meggátlására a helytartótanács rendeletei folytán, az alvidékkel való érinkezés szoros zár és ellenőrzés alá vétetett; betiltatott a kereskedők szabad járás J kelése, a vásárok tartása, egyes pontokon veszteglő és fertőztelenítő helyek szerveztettek, és csak ezen irányokba engedtetett meg az átkelés, itt nyert menetlevelekkel. Ily főbb fertőztelenítő helyek rendeztettek be Rakamazon, Csegéu, Török-Szent-Miklóson. Heves és K.-Szolnok vármegyék 1738. évi aug. 7-én, és nov. 10-én tartott közgyűlésen intézkedett a szorosabb megyei zárlatról, még pedig úgy, hogy a tiszai átkelést teljesen betiltotta, a következő katonai erővel: Poroszlón, Füreden, Roffon, Abádon, Tiszabeőn, Gyalun, Ványán, Sasson, Kürün, Czibakházán, Vezsenyben, tehát a Szolnokrészi határmentén fekvő községekben két-két katonából álló zárlati őrszem rendeltetett ki. 1738. évtől 1743. évig tehát majd öt éven át pusztított ismét a pestis, épen azon időben, midőn a nemzet ereje, a kiütött háború összes terhei viselésére vétetett igénybe. A kettős megye tehát ismét zárlat alá vettetett, és főleg a tiszai alvidéken, a megyének egész hosszában katonai kordon húzatván, az átjárók mindenütt erős őrizettel vétettek körül, hol fertőztelenítő helyek rendeztettek be a megye határába utazók részére. 180 Május 4-én vagy 5-én 181 Rendkívül! esetekben kiküldött bíróság 59
