Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)
szeptemb(er) hóban lehetetlen bejutni? . . . Már csak ezen körülmények is igazolják igazságos kérelmünket, az ügy menete pedig igazolja azt, hogy mi kisgazdák mennyire el vagyunk nyomatva, nincs a hatóság részéről segedelmünk, ő inkább a nagy, hatalmas, gazdag úr jóindulatát keresi, mert ő tőle mindenki retteg, s tőle mindenki hivatalt vagy protekciót (357) vár! Midőn szomorúan tapasztaltuk napról-napra, hogy birtokunk legkitűnőbb részei mind jobban viz alá kerülnek, bátrak voltunk Nagyméltóságodhoz folyamodni, hogy nékünk szorongatott helyzetünkben az igazság szerint segéjt nyújtani méltóztassék. Kegyelmes urunk ezen folyamodásunkat magas figyelmére méltatni kegyeskedett, amennyiben f(olyó) é(v) március hóban felhivta J.N.K. Szolnok vármegye alispánját, hogy a panaszolt bajok orvoslása céljából sürgősen intézkedjék! Hogy erre a hatóság mily sürgős intézkedést tett kitűnik abból, hogy a helyszíni tárgyalásra határidőül 4 hó múlva július 17-ét tűzte ki. Ezen klasszikus gyorsaságot már a protekció eredményezte és pedig azért, hogy Horthynak legyen elég ideje a termést leaaratni és tíltakaritani! Mind ennek dacára mi mégis türelmesen vártunk, mert felétlenül biztunk abban, hogy az igazságnak előbb-utóbb győzedelmeskedni kell az erőszak és önkény felett! Nem is csalatkoztunk, mert a vármegye alispánja, dacára a nagy úr és hű csatlósai minden ügybuzgóságának, fáradozásának, és fenyegetéseinek, ki merte mondani a szakértők véleménye és saját meggyőződése folytán, hogy a törvénytelen gátak a felebbezésre való tekintet nélkül átvágandók. Igen ám csakhogy nem azért hatalmas úr a vármegyében Horthy István ő méltósága, hogy ily k's csorbán, szépséghibán segíteni nem tudna, mert még mielőtt a felebbezési határidő le sem járt, a határozat ellen már megkezdődött az alattomos aknamunka annak megdöntésére. Anélkül, hogy a közigazgatási bizottság tagjai közül valaki, a hely színére kiment, vagy legalább az ügyet áttekintette volna, a Horthy István szája ize szerinti bizottság, melyben sógorok, komák és lekötelezett hivek vettek részt, meg sem hallgatva minket ellenfeleink nagyhangú füllentéseire kimondotta, hogy nincs veszély, a gátak át nem vágandók. Ugy ezen közigazgatási, mint az ügy érdemleges tárgyalására tartott második közigazgatási bizottsági ü 1 ésen a jelenlévők többsége látszólag az igazságos érdekeink mellett foglaltak állást, legalább az elhangzott beszédekből azt kellett következtetnünk, hogy ügyünk meg van nyerve. Mégis az történt, hogy az első ülésen csak 3, a másodikon azonban már csak 1 bizottsági tag merészelt mellettünk szavazni, a többi vagy nem szavazott, vagy a szavazás elöl kiment, mert a hatalmas úr ezt igy kívánta, mely óhajtás különféle úton módon terjesztetett! Valóban kacagtatóan érdekes ezt constatálni (358) Kegyelmes Urunk, hogy egy ember a vármegye hatóságait mennyire befolyása alatt tartja. Reánk azonban szomorú és azután nem lehet csodálkozni azon, hogy legmagyarabb vidékünkön is mennyire terjed a rocializmus, hiszen ezt maga a hatóság terjeszti, belekényszerit bennünket gyengébbeket, kisgazdákat annak karjaiba, mert valóban már kezdjük látni, hogy az a rendszer, az a társadalom amelyben most élünk, meg van mételyezve, hitvány hízelgés, arcátlan hazudozás annak minden rugója; - szükség van az igazság és egyenlőség alapján oly társadalmat alkotni hol mindenki egyforma kis úr a törvénnyel szemben! Kegyelmes Urunk! Szent meggyőződésünk, hogy teljesen igazunk van, de mégis rettegnünk kell, hogy azon különféle magas befolyások, melyeket ellenfeleink mozgásba hozni képesek és azok a nagyhangú hazugságok félre fordítják az igazság sújtó karját és 357 Pártfogást, támogatást közbenjárást 358 Tényként megállapít 120
