Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
decentralizálása végett - a gyapotfeldolgozó üzemet inkább Kisújszállásra, a gyapottermesztés helyszínéhez közelebb, a lisztfeldolgozót pedig Karcagra kívánták telepíteni, mivel az eleve fejlett malomiparral rendelkezett.69 A szocialista tervgazdálkodás első éveit követően, 1951-re - elsősorban az iparban foglalkoztatottak számának ugrásszerű növekedése miatt - a Városi Tanács adatai szerint mintegy 52 ezerre növekedett a város lakossága (1949 és 1951 között az ipari dolgozók száma 7.155 főről 8.200 főre növekedett). Mivel a háborúban nagyszámú, 450 lakóépület elpusztult, illetve 1300 megrongálódott, az iparfejlődés pedig tömegesen új munkahelyeket produkált, a városban igen nagy zsúfoltság alakult ki. Az 52 ezer fős népesség 12.873 szobában zsúfolódott össze, így a laksűrűség általában jelentősen kedvezőtlenebb volt még az országos átlaghoz viszonyítva is: ez szobánként mintegy 3 fő elhelyezését kívánta, így hirtelenjében 2 ezer lakás felépítésére lett volna szükség, hogy a helyzet valamennyire normalizálódjon.70 A lakásépítések száma ennek ellenére messze a kívánalmak alatt maradt, sőt még a háborús károkat is csak részben sikerült helyreállítani.71 A város egyik legnagyobb, 96 lakás felépítésére vonatkozó lakásépítési tervezetét 1950. február 27-én írta alá Vas Zoltán, az OT elnöke. A 4 db 2 emeletes lakóházat 5,5 millió forintból tervezték megépíteni XA008/B beruházási egységszám alatt.72 Érthető, hogy a szolnoki iparban dolgozó vidékiek jelentős számban választották az ingázást munkahelyük és lakóhelyük között. Egy 1949. november 17-én kelt kimutatás szerint a szolnoki munkahelyekre bejáró 69 MNL OL TERINT TŰK. XXVI-A-1. 21.d. Szolnok város fejlesztési javaslatának osztálykritikája a tervosztály részéről. TERINT, Településtervezési Osztály. Megjegyzés: a későbbi népszámlálás adatai szerint a város lakóinak száma még 1960-ban sem érte el az 50 ezret (pedig a lélekszám folyamatosan növekedett), így a nagyban eltérő adatok magyarázatára feltételezésünk szerint két eset lehetséges. Az egyik, miszerint a helyi szervek az ún. jelenlévő népességgel számoltak vagy becsültek, nem pedig az állandó népességgel, amelyet a népszámlálások kimutattak. Az sem lehetetlen azonban, hogy a Városi Tanács szándékosan torzította felfelé a népességi adatokat, hogy Szolnok városa esetleg ezzel is kedvezőbb elbírálásban részesülhessen a lakásépítési beruházások központi elosztásakor. Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy 1953-ban Budapesten az egy szobára jutó átlagos laksűrűség 2,2, a munkáskerületekben ennél lényegesen magasabb, 3,5 fő volt. Országos szinten ahhoz, hogy az egy szobára jutó laksűrűség a megfelelőnek tekintett 2 főre csökkenjen, 650 ezer kétszobás lakást kellett volna építeni. A lakáskérdésről bővebben: BELÉNYI Gyula - SZ. VARGA Lajos: Munkások Magyarországon 1948-1956. Dokumentumok. 2000. Napvilág Kiadó, Bp., 36-38. p. 71 MNL OL TERINT TŰK. XXVI-A-1. 14.d. Szolnok fejlesztési terve. MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. 78.d. AZ ÉM Tervosztálya által az 1950. évben megépítendő szolnoki 96 lakás megépítésére vonatkozó tervcél kiadása. 36
