Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)

ingázók száma 1.339 fő volt, ami 4 tagú családokra számítva - amennyiben ezek szerettek volna beköltözni a városba - újabb 5.356 főnyi új lakost jelentett volna. Szolnoki munkahelyre ekkoriban még Budapestről, Vácról, Szegedről és Kaposvárról is jártak dolgozók! Az ingázás munkahelyi célpontjai természetesen a már meglévő nagyipari bázisok voltak, így a Járműjavító, a Papírgyár, a Cukorgyár, ezenkívül pedig a Közép-Tiszai Közraktárak NV és a MÁV szolnoki pályaudvara vonzott vidékről nagyszámú munkaerőt.73 Az ingázók száma 1951-re tovább nőtt, ekkor becslések szerint naponta mintegy 2.000-2.500, heti rendszerességgel pedig 1.500-1.800 dolgozó ingázott Szolnokra.74

Szolnoki felvonulók a Rákosi-korszakban.

Forrás: Damjanich János Múzeum fotóarchívuma, Szolnok.

Szolnok - jó közlekedési adottságai, jó földrajzi elhelyezkedése és intézményeinek nagy száma miatt - igazgatási szempontból az egész megye területét jól tudta szervezni - áll a TERINT Fejlesztési Tervében. Iparának fejlesztését a vizsgálat szerint rendkívül megkönnyítette a jó vasúti közlekedés, a vízi szállítási lehetőség megléte és közúthálózatának jó kiépítettsége. A Tisza és a Zagyva vizének jelenléte miatt vízigényes ipar telepítésére is alkalmasnak találták. Különösen nagy jövőjét látták a mezőgazdasági ipar és a vegyipar fejlesztésének, hiszen a város centrális fekvése, a jó közlekedés, és a

73 MNL OL TERINT TŰK. XXVI-A-1. 14.d.

74 MNL OL TERINT TŰK. XXVI-A-1. 21.d.

37