Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
A vizsgálatok idején Jászberényben igen nagymérvű volt az ingázás (korabeli szóhasználattal élve „ingavándorforgalom”, illetve munkásvándorlás). A kiadott utazási igazolványok szerint 686 fő volt azoknak a családosoknak vagy 20 éven aluliaknak a száma, akik más városokba jártak munkába és onnan kedvezményes vasúti jeggyel hetenként hazajártak családjukhoz. És ebbe a számba még nem foglaltattak bele azok a 20 éven felüli nőtlenek, akik a korabeli kedvezményekre nem voltak jogosultak, így a MÁV-nál nem is lettek nyilvántartásba véve. A két számot összeadva minimum ezer főre becsülték a munkába eljáró jászberényi ingázók számát annak ellenére, hogy a meginduló építkezések hatására a városban ekkor már „jelentékeny munkaalkalmak” voltak, igaz, ezek zöme egyelőre idény szerű építkezésekhez kapcsolódott. A vizsgálat „rejtett munkaerőtartalékkal” is számol, amely elsősorban kihasználatlan női munkaerőben nyilvánult meg: a város lakosságából 12.589 fő volt a keresők és 14.926 fő az eltartottak száma.157 A Jászberénnyel kapcsolatos tervek tehát egyrészt az ingázás megkötésével helyben tartották volna az addig mobil helyi munkaerőt, másrészt viszont a belső vándorlás következményeként a városi lakosság megnövekedésével számoltak az ipartelepítések és a társadalompolitika következtében. A még létező munkanélküliség felszámolása után már a lehetséges munkaerő tartalékok iparba irányításával is számoltak, amely a mezőgazdasági népesség egy részét és a nőket érintette volna (az ifjúság kérdésével itt egyelőre nem foglalkoztak). Jászberény városa az első ötéves népgazdasági terv időszakában kiemelt szerepet kapott az alföldi agrárvárosok sorában, hiszen két nagyberuházás helyét is a település határába tervezték. Jászberény első nehézipari üzeme, az Aprítógépgyár telepítése annak volt köszönhető, hogy a budapesti anyaüzem kinőtte eredeti telephelyét, míg a Hűtőgépgyár elődje, a Fémnyomó- és Lemezárugyár az első tervek szerint Kerecsend határában került volna elhelyezésre, ám az eredeti beruházási helyszínen adódó nehézségek miatt végül ez a kiemelt fontosságú üzem is Jászberényben épülhetett fel. A két nagyipari komplexum telepítésével a város arculata egy csapásra megváltozott: sohasem látott nagyságú és gyorsaságú építkezés kezdődött. Abban a városban, ahol addig csak kézműves kisiparosok, valamint rövid életű téglagyárak működtek és a lakosság döntő többsége mezőgazdaságból élt, hirtelen nagy tömegben megjelentek az ipari munkások, jelentős mértékben átstrukturálva a népesség szerkezetét és életmódját. Az első ötéves terv végére a két jászberényi nagyüzemben már közel 3 ezer dolgozót foglalkoztattak, de a megalomán tervek a második ötéves terv végére - a családtagokkal együtt - 9 157 MNL OL TERINT TŰK. XXVI-A-1. 21.d. Jászberény tervezési programvázlata. 66
