Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
szuperfoszfát előállítása volt, amellyel elsősorban az ország keleti és északkeleti tájainak szikes talajait tervezték feljavítani. Az ország szuperfoszfát igényét akkor két gyár látta el: a Budapesti Kénsav gyár és az Ipari Robbanó peremartoni telepe. Az üzem Szolnokra telepítését hosszas tervezés és vita előzte meg: ennek során több lehetséges helyszín is felmerült, míg végül Szolnok lett a befutó. 1949. július 6-án az OT utasítására egy vegyes bizottság szállt ki Szolnokra, amely a város vezetőségének javaslatára a város közvetlen D-i határában, a Cukorgyár mellé jelölte ki a telepítési helyet. Ezt a helyet később mély fekvése miatt a szakértők alkalmatlannak találták egy új kénsavgyár számára, így más telepítési helyszínek is felmerültek.85 Egy 1950. január 5-én a kénsavgyár tárgyában tartott megbeszélésen a TERINT szerint már csak két lehetőség állt a gyárral kapcsolatban: mindkettő Szolnok D-i előterében volt és mindkettő belvíz által veszélyeztetett területen. A „felső szervek” azonban azt akarták, hogy a kombinát Szolnok környékén létesüljön. Pedig a Vegyiműveket Építő N.V. (VÉNV) részéről Dunszt András felszólalt, hogy tapasztalatból tudják, egy kénsavgyár építésénél nagy harcot kell folytatni a talajvízzel. Ugyanis az állandó ellenőrzés ellenére sem lehet tudni, mikor szakad ki egy cső. Ez esetben pedig a földbejutott kénsav 100 m- rel arrébb is megeszi a falat. Az ülésen ellentétes vélemény alakult ki a TERINT és a VÉNV között Szolnok kérdését illetően: míg előbbi részéről Ruisz Rezső a szolnoki telepítést szorgalmazta, hiszen az ötéves terv is előirányozta, hogy az ipart a meglévő városok köré kell telepíteni, tehát helytelen lenne a gyárat a „pusztába helyezni”. Véleménye szerint a CIKTA telepítése már bizonyítottan helytelen volt ezen a vidéken. Ezzel szemben Kégl Imre, a VÉNV vezérigazgatója azt vallotta, hogy ez a beruházás egy szolnoki telepítés esetén soha nem fog megtérülni a népi demokráciának és amennyiben valamely felsőbb fórum úgy dönt, hogy mégiscsak Szolnokon épül fel a gyár, úgy ők nem vállalják a felelősséget. Ugyanis ha még a legdrágább biztonsági berendezéseket szerelnék fel, akkor sem lehetne biztosítani, hogy a gyár ezen a területen hosszú ideig termelőképes legyen, mert a talajvíz és a kénsav alapjaiban fogja megrengetni a vállalkozást. A gyár egyedüli helyes felépítési lehetősége véleménye szerint Tiszaföldvár volt,86 amire Ruisz Rezső úgy reagált, hogy a tervek nem Tiszaföldvárt, hanem Szolnokot tervezték középvárossá fejleszteni. A VÉNV részéről a továbbiakban egy tiszántúli (Martfű) megoldás ötlete is felmerült, amit az támasztott alá, hogy a készáru MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. 45.d. 665. p. Beruházás ismertetése. Általános ismertetés. Összesítő műleírás. 324. p. A VÉNV részéről már 1949. december 30-án leszögezték: a tiszaföldvárinál magasabban fekvő, egyenletes terepet az egész Nagyalföldön nem ismernek. 41
