Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
VI. A III. ötéves tervidőszak (1966-1970)
szükséges beruházást végrehajtottak. Több megszüntetésre ítélt vállalat arra hivatkozott, hogy nem ismeri a megszüntetés időpontját és ezért nem tett semmit a felszámolás érdekében. Előfordult, hogy a felszámolt telep helyére másik III. kategóriás telep költözött, illetve sokszor a telephely volt üzemeltetője továbbra is igényt tartott a telephelyre raktározási vagy egyéb célból. 570 A következő esztendőben a Gazdasági Bizottság újabb határozattal állt elő, amely a 10.146/1967. számot viselte. Ebben előírták a 8, iparilag még mindig elmaradott megye meghatározott településein az iparosítás meggyorsítását és egyben ismét megerősítették, hogy a főváros környékén továbbra is korlátozni kell az ipar fejlesztését, különös tekintettel az új üzemek létesítésére és a létszámnövekedéssel járó, ún. extenzív beruházásokra. Kimondták, hogy az egyedi nagybemházások telephelyét csak a kormány és a Gazdasági Bizottság hagyhatja jóvá. Ezzel a határozattal jött létre az az évenkénti mintegy 200 millió Ft-ot tartalmazó iparfejlesztési és ipar-kitelepítési alap is,571 amelyet csak az iparilag elmaradott megyékbe történő ipartelepítés esetén lehetett igénybe venni és a III. ötéves tervidőszak utolsó három esztendejére vonatkozott. Amennyiben egy beruházás ezeket a megyéket célozta, úgy a vállalati saját erő mellett a költségek 20-50%-át költségvetési hozzájárulásként lehetett biztosítani. A határozat rögzítette ezeken túl azon fővárosi III. kategóriás üzemek kitelepítésének határidejét, amely esetekben ez még nem volt meg: ezen telepeket a határozattal legkésőbb 1975-ig „vidékre terelték”.512 A fenti korlátozó és ösztönző intézkedések tehát az ipar arányos területi fejlesztésének érdekében történtek. Tudván, hogy az ipari nagyberuházások egyéb ipari beruházásokat is vonzanak, mindenképpen el kellett valahogyan érni, hogy ezek végre azokon a fokozottan iparosítandó településeken valósuljanak meg, amelyek megfelelő munkaerő- és kulturális hátteret szolgáltattak az érkező telepítéseknek. Budapest továbbra sem kaphatott zöldmezős beruházást, illetve olyan bővítést, rekonstrukciót, amely 20%-nál 570 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16b. Isz.: 00322/IX/1969. A III. kategóriába sorolt ipartelepek helyzete. Kiadja a KSH Budapest Városi Igazgatósága. 1969. július 25. 5-6. P371 Az állam ezzel a beruházási kedvezménnyel (dotációval) próbálta arra ösztönözni a vállalatokat, hogy a makacs fővároshoz ragaszkodást végre elvetve az iparilag fejletlen, iparosítandó településekre költöztesse kitelepítésre ítélt telephelyeit. Mindezek mellett a GB határozat egyes telephelyek esetében engedélyezte a Budapesten belüli áttelepítést is. MNL OL M-KS-288-24/1967/6. ő.e. A Gazdasági Bizottság 10.146/1967.sz. határozata az ipar arányos területi fejlesztésének, a kitelepítési célkitűzések fokozott megvalósításának elősegítéséről. 1967. augusztus 15. Ellenjegyezte: Tímár Mátyás, a GB elnöke. 64-66. p. 264
