Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
IV. A II. hároméves tervidőszak (1958-1960)
iparosított vidékeken (Budapestet és környékét leszámítva) súlyos gondot jelentett a női munkalehetőségek hiánya. Ez a nagy iparvidékeken túl - mint korábban is láttuk - olyan szigetszerűen iparosított alföldi városokra is érvényes volt, mint Szolnok, ellenben nem volt igaz Budapestre és környékére. Zömében a fővárosban koncentrálódtak ugyanis a női munkaerőt foglalkoztató iparágak (konfekcióipar, textilipar, villamosgépipar stb.), de a fővárosi nőknek a kereskedelem, a szolgáltatás, a közigazgatás és az egészségügy is bőséggel kínált munkaalkalmat, ellentétben az igencsak egyoldalú foglalkoztatási struktúrájú ipari megyékkel. Tény, hogy amíg Budapesten a nők 72%-a foglalkoztatva volt, addig ugyanez Nógrádban csak 16%, Borsodban és Veszprémben pedig 20%-os értéket tett ki.430 3. A II. hároméves tervidőszak értékelése 1959 végén, a hároméves terv végéhez közeledve országos szinten megállapíthatták, hogy „a múltból örökölt egészségtelen ipartelepítési struktúra” csak némileg változott kedvező irányba, tehát az I. ötéves tervidőszak káros öröksége úgy tűnt, hosszabb távon is meghatározza az ország iparfejlődésének további menetét. Az iparilag legelmaradottabb Alföld és Dél- Dunántúl részaránya valamicskét javult, ez azonban nem változtatott lényegesen az állami ipar korábbi területi megoszlási struktúráján. Az állami iparban dolgozók 44,8%-a dolgozott Budapesten, 32,4%-a a 7 ipari megyében és 22,8%-a 11 iparilag elmaradott, mezőgazdasági jellegű megyében. Az Alföldre, ahol a népesség 30,7%-a élt, az állami iparban dolgozók mindössze 10,8%-a jutott. Amennyiben nem csak az állami ipart, hanem az egész ipart vesszük szemügyre, valamivel kedvezőbb képet kapunk, ugyanis itt Budapest „csak” 43,1 %-on áll, míg az Alföld 14,4%-on. Igaz, hogy az 1949-es adatokkal összehasonlítva az Alföld részaránya csökkent (15,7%—>14,4%), hasonlóképpen a Dél-Dunántúlhoz (8,8%—>7,4%), míg Budapest és környéke (46% —>48,1%), valamint az Észak-Dunántúl részaránya (17,1 % —> 17,4%) tovább erősödött, de a meghozott intézkedéseknek köszönhetően legalább Budapest ipari súlya nem növekedett tovább (43,1%->43,1%). Az alföldi megyék közül egyedül az ebben a tekintetben élenjáró Csongrád jelentősége erősödött valamelyest (2,9% —>3,3%), míg a többi megyéé csökkent, csak Szolnok megyéé stagnált 2,3 %-on. így megállapíthatták, hogy az egész iparban foglalkoztatottak területi megoszlása alapján az ipar területi koncentrációja semmit sem csökkent, sőt némileg megerősödött a szocialista időszak 10 éve 430 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. Isz.: 2-00271/1960. A foglalkoztatottság területi struktúrája. 31-36. p. 194
