Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
IV. A II. hároméves tervidőszak (1958-1960)
utasszámlálásai alapján. 426 A megnövekedett személy- és áruszállítási igényeknek a vasúti szolgáltatások összességében csak akadozva tudtak eleget tenni, hiszen az úthálózat alig bővült, 1960-ban mindössze 10% volt a korszerű utak aránya, de a vasúti infrastruktúrát is az elmaradott technológia jellemezte (korszerűtlen járműállomány, a villamosítás elhalasztása): a vasúthálózatot csak a bányászat igényeinek megfelelően bővítették igen kis mértékben.427 A hároméves terv végén a foglalkoztatottság színvonala Budapesten és környékén volt a legkedvezőbb (49,1%), míg a legkedvezőtlenebb mutatóval a megyék közül éppen Szolnok megye rendelkezett (41,8%). A felmérések egy érdekes fordított arányosságra hívták fel a figyelmet: azon mezőgazdasági megyék esetében, amelyek munkaerőfelesleggel rendelkeztek, magasabban alakult a keresők aránya, mint az ipari megyékben, ahol viszont rendszeres munkaerőhiány mutatkozott. Ennek a jelenségnek az oka a mezőgazdaságban még „megbúvó” jelentős számú inaktív keresőben rejlett, akik nagyobb részét a mezőgazdaság csak ideiglenesen foglalkoztatta. Az inaktív, zömmel idős mezőgazdasági keresők számát akkor mintegy 160-170 ezer főre tették, ami a mezőgazdasági keresők 8-9%-a volt. A mezőgazdaság kollektivizálása éppen ezt a rejtett munkaerőfelesleget „hozta a felszínre”. Azokban a megyékben ugyanis, ahol a kollektivizálás már nagyobb teret hódított, csökkent a keresők száma és növekedett az eltartottaké, hiszen a tsz-ek korántsem tudtak annyi munkaalkalmat teremteni, mint amennyien korábban a mezőgazdaságból éltek428 (ráadásul sokan ekkorra megtörtek és feladták a kollektivizálás elleni évtizedes küzdelmet: inkább elvándoroltak, hátrahagyva mindent). így a gyorsabban kollektivizált megyék kereső-aránya itt már eltért a fentebb vázolt és a többi mezőgazdasági megyére jellemző átlagos értékektől. Erre nagyon jó példa Szolnok megye esete, amelyben, mint az első, teljesen szövetkezetesített mezőgazdasági megyében,429 a keresők aránya országosan a legkisebb lett. Az 426 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. Isz.: 2-00271/VIII/1960. A foglalkoztatottság területi struktúrája. 28., 31., 39. p. 427 BARTA Gy. 2002. 37. p. A korabeli jelentés az alakuló új tsz-ek által kínált kevés munkalehetőségről ír, mint az iparba történő elvándorlás fő okáról. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy az új tsz-eknek sokszor kellett megküzdeniük azzal a problémával is, hogy nem volt elegendő munkaerő, hiszen jellemzően éppen a fiatal férfiak mentek el az iparba dolgozni. A kemény fizikai munka - kellő számú gép híján - a nőkre és az idősekre maradt. 1959. december 31-én Szolnok megyében már a parasztság 96,1%-a tsz-ben dolgozott, miközben az országos átlag ebben a tekintetben 38,6%, az Alföldé pedig 23,6% volt, sőt Bács-Kiskun megye parasztságának még csak 11,1%-át érte el az új kollektivizálási hullám: utóbbi adat az országos minimum. In.: MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. Isz.: 2-00271/VIII/1960. A foglalkoztatottság területi struktúrája. 4. sz. táblázat. 20. p. 193
