Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
IV. A II. hároméves tervidőszak (1958-1960)
célkitűzéseket a hazai erőforrások kihasználására kívánták alapozni. Néhány jelentős nagyberuházás folytatását, illetve megvalósítását tételesen is előírták, ilyen volt a Dunai Vasmű második kokszolója, az ózdi martincsarnok építése vagy a diósgyőri Lenin Kohászati Művek földgázüzemre történő átállítása. Szolnok megyéből egy gyárat, a TVM-et említették a tervtörvényben név szerint, amely szuperfoszfát gyárának bővítését folytatni kellett: az ugyanis - amint láttuk - az I. ötéves tervidőszakban nemhogy nem készült el, de még építési munkálatai is alig indultak meg. A tervben érdekes módon nem szerepelt Budapest gazdasági túlsúlyának, az iparilag elmaradott térségek felzárkóztatásának kérdése sem. Csak annyit jegyeztek meg, hogy „az elmúlt év végére az ország gazdasága olyan eredményeket ért el, amelyek alapján célul tűzhető a népgazdaság még meglévő aránytalanságainak rövid időn belüli felszámolása. ”368 Az ipari átlagnál jóval jelentősebb növekedést irányzott elő a terv a kiemelt ágazatokra vonatkozóan: a gépipari termelés 35, a vegyipari termelés 31, a bányászati termelés 30, a kohászat 26%-os fokozását tűzték ki célul. A fontosabb iparágakon belüli kiemelt területek száma is igen nagy volt: fő célként jelölték meg az erősáramú ipar (140%-os), a dízelmozdonyok és motorkocsik (340%-os), a gördülőcsapágy-gyártás (250%-os), a híradástechnika (170%-os) és a műszeripar (160%-os) fejlesztését. Ugyanitt szerepel kívánalomként a nehézipar termelési szerkezetének ésszerű átalakítása és az általános, addig szinte minden gyártási ágra kiterjedő fejlesztés helyett egyes kedvező adottságú gyártási ágak komplex fejlesztése. A könnyűipar termelését 20-21%-kai, az élelmiszeripar termelését pedig 8-9%-kai kívánták emelni a 3 év alatt.369 A beinduló II. hároméves terv időszakában további nehézséget jelentett, az hogy akkoriban aktuális regionális vizsgálatok és rendezési tervek sem az ország egész területére, sem egyes súlyponti területekre nem álltak rendelkezésre. Pedig a regionális tervezést a népgazdaság távlati tervezésének egyik fontos részének tartották a korszakban, amely mind a gazdasági tervek megalapozottabb kidolgozásához, mind az új létesítmények területi elhelyezéséhez, mind pedig a településfejlesztési- és rendezési tervek elkészítéséhez nélkülözhetetlen volt. A TERINT által az I. ötéves tervidőszak Uo. Később, már a hároméves tervidőszak értékelése során ezzel kapcsolatosan a következő utólagos álláspontot alakították ki a gazdaság irányításában résztvevők: „Az ipar területi elhelyezkedésének lényeges változását a II. hároméves terv jellegénél fogva nem tűzhette ki”. Forrás: A második hároméves terv teljesítésének értékelése. MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. Isz.: 0079/IV/1961.0T. 3. p. Uo. A II. hároméves tervtörvény részletesebb elemzése: PETŐ I. - SZAKÁCS S. 1985. 380-383. p. 161
