Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
IV. A II. hároméves tervidőszak (1958-1960)
Az I. ötéves tervidőszak után következő újabb középtávú szocialista népgazdasági terv nem a sokat emlegetett és tervezett II. ötéves terv lett, hanem egy hároméves terv, az ún. II. hároméves terv. Az I. hároméves terv (1947-1949) - amint korábban említettük - kezdetben a háború utáni újjáépítést szolgálta, majd átformálták szocialista tervvé. A II. hároméves terv pedig szintén egyfajta erőgyűjtésnek fogható fel a következő ötéves terv(ek) előtt. „Az 1958-1960. évi hároméves népgazdaságfejlesztési terv irányelveiről” című törvény az 1958. évi II. törvény volt. Ennek bevezető részében szó esik az I. ötéves népgazdasági tervről, amely „a népgazdaság fejlesztésében kimagasló eredményeket ért el”, de „a jelentős eredmények mellett nem volt mentes a hibáktól”. Megemlítik benne az 1953-as gazdasági korrekciót, amelynek eredményei 1955-ben már jelentősek voltak, azonban jött „az 1956. évi ellenforradalom”, emiatt az 1957. esztendő aztán ismét gazdasági nehézségekkel telt. Aztán „a Szovjetunió és a többi baráti állam anyagi és pénzügyi segítsége révén sikerült megszilárdítani a magyar népgazdaság helyzetét”. Az új, hároméves távlati terv előirányozta az életszínvonal szerény, de folyamatos további emelését, a termelőerők további fejlődését és a népgazdaság szocialista szektorának további erősödését és kiszélesítését. Mindezeket pedig a hazai erőforrások kihasználására kívánták alapozni. A II. hároméves tervet 1958. január 1. és 1960. december 31. közé datálták.366 A megelőző időszakhoz képest meglehetősen szerényen tervezték az ipari termelés várható emelkedését: 1960-ra mindössze 22%-kai vártak nagyobb ipari termelést az 1957-es értéknél. A gazdaságosság terén meg kívánták kezdeni azoknak a termelő kapacitásoknak új, hasznos termelésre való átállítását, amelyek akkor gazdaságtalanul üzemeltek. Előírták a beruházásokkal való nagymértékű takarékoskodást és „csak a népgazdaság további fejlődését megszabó alapvető célok megvalósítására” lehetett volna jelentősebb beruházásokat előirányozni. A beruházásokat ezentúl elsősorban nem az új, hosszú ideig tartó nagy építkezésekre, hanem a meglévő állóalapok bővítésére és korszerűsítésére, a befejezetlen beruházások ésszerű folytatására kívánták fordítani. Eme óvatosságra intő elvi megállapítás ellenére az előzetes elkötelezettségek következtében végül komoly mennyiségű kiemelt fejlesztési feladatot fogalmaztak meg, így az elmélet és a gyakorlat már a terv indulásának legelején ismét elválni látszottak egymástól.367 A három év alatt országosan 32 milliárd Ft állami erőből történő beruházást terveztek és az addigiaknál fokozottabban érvényre szerették volna juttatni a baráti országokkal való gazdasági együttműködést is. A tervben megfogalmazott II. hároméves tervtörvény. 367 Uo. 160
