Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)

időszak során fölös munkaerő, illetve munkanélküliség már nem volt Budapesten, így a munkaerőhiány vidékről nyert kielégítést. Ezzel pedig elősegítették a főváros további nagyarányú népességnövekedését. Már ekkor kiadták a jelszót: ha lehet, a jövőben fékezni kell Budapest munkáslétszámának növekedését és a vidéki iparfejlesztést kell előnyben részesíteni. 309 A megvalósult iparfejlesztés döntő részben tehát egyáltalán nem tükrözte a „sztálini ipartelepítési elv” első két pontját: a kialakult gyakorlat ugyanis sem a gazdaságosságnak, sem az iparilag elmaradott területek fejlesztésének nem felelt meg.

1955 júliusában - a KSH kiadásában - a fentiekhez képest már egy egészen más szellemiségű összefoglalás látott napvilágot „Jelentés az első ötéves tervidőszakról 1950-1954” címmel. A jelentés hangneme és gazdaságkritikájának kevésbé erős volta terén már igazodott az időközben bekövetkezett újabb belpolitikai fordulathoz.310 A jelentés azért tartalmaz önkritikus elemeket, de a gazdaság megtorpanásának okát már elsősorban a Nagy Imre-féle „új szakasz” intézkedéseiben látta. Úgy érveltek, hogy Nagy Imre miniszterelnöksége idején „számos hibás, vulgáris, nem kellően megalapozott nézet terjedt el”, mint pl. a „túlzott ütemű iparosítás” vagy a „tervszerű arányos fejlődés törvényének megsértése". Úgy látták, hogy az 1953. júniusi határozat végrehajtása során káros, „a szocialista iparosítás meghiúsítására vonatkozó törekvések jelentkeztek”. A jelentés csak belső használatra készült, amit jól mutat, hogy mindössze száz példányt nyomtattak belőle. Az összefoglalás már a legelején kijelenti, hogy az öt esztendő alatt - ahogyan ők fogalmaztak - Magyarország agrár-ipari országból ipari-agrár országgá lépett elő. Emellett pedig - szintén a tervidőszaknak köszönhetően - végleg megszűnt a munkanélküliség, sőt több területen munkaerőhiány lépett fel, noha a kereső népesség száma mintegy 400 ezer fővel növekedett: a

309 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. Isz.: 0049/VI/54 sz. 8-28. p.

310 Nagy Imre 1954 végéig, 1955 elejéig élvezte a szovjet vezetés támogatását. Ekkor újabb fordulat következett be a Kreml magyar politikájában. Az 1955 januárjában ismét Moszkvába rendelt magyar vezetőket, mindenekelőtt Nagy Imrét Hruscsov és társai éles bírálatban részesítették a reformok radikalizmusáért, és a „hibák” kijavítására szólították fel őket. Az irányvonal módosításának s Nagy „megrovásának” egyik oka valószínűleg Malenkov meggyengülése volt. Mindeközben pedig a „nemzetközi helyzet is fokozódott” pl. az NSZK NATO-tagságával és a Varsói Szerződés megalakításával. A kialakult helyzetet felhasználva Rákosi már 1954 végén sikeres ellentámadást indított Nagy Imre ellen, akit ismételten „jobboldali elhajlással” és „revizionizmussal” vádolt. A KV 1955. márciusi határozatai alapján Nagyot megfosztották PB-tagságától, majd felmentették a miniszterelnöki tisztségből is. Később kizárták a pártból, maga pedig budai házában visszavonultan élt. Az irányítás másfél év után ismét Rákosi kezében összpontosult. Forrás: ROMSICS I. 1999. 380-381. p.

127