Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)

munkaerő utánpótlását elsősorban az ifjúság, másodsorban az „egyéb nem dolgozók”, harmadsorban pedig a nők köréből biztosították. Csak ebben az öt évben 165 ezer nőt állítottak munkába. A tervidőszak során az összes beruházások 46,7%-át, összesen 31,2 milliárd Ft-ot fordítottak a gyáripar és az építőipar, ezen belül 27,3 milliárd Ft-ot csak a nehézipar fejlesztésére. A gyáriparba és az építőiparba öt év alatt kb. 500 ezer új munkás és alkalmazott került. Az egész iparon belül a vezető ágazat a gépipar lett, amelynek termelése az 1949-es szinthez képest 267%-kai volt több. Érdemes megemlíteni, hogy a gépiparnak éppen azok az ágai nem fejlődtek kielégítő mértékben, amelyek a könnyű- és élelmiszeripart, valamint főként a mezőgazdaságot voltak hivatva ellátni gépekkel és munkaeszközökkel. A vegyipar termelése mintegy háromszorosára emelkedett, bár pl. a műtrágyatermelés fejlesztése a jelentés szerint nem volt kielégítő. Országosan általánossá vált, hogy a beruházások egy része nem készült el határidőre és a tervezettnél többe került. Az ipar több területén nem fordítottak kellő gondot a meglévő gépek és felszerelés felújítására, rendszeres karbantartására, emellett - elsősorban a régi üzemekben - nem fejlődött kellőképpen az ipar műszaki színvonala. 311

A jelentés következtetései között jelentős sikerként könyvelték el - a népgazdaság fejlesztésén túl - a társadalom szerkezetének átalakítását. A fentebb említett, Nagy Imréék által megfogalmazott „túlzott ütemű iparosítás”, illetve „túlzott beruházás” szállóigékre úgy válaszoltak, hogy az iparosítás következményei és a beruházások eredményei nemcsak hogy nem voltak túlzottak, hanem sok tekintetben nem is voltak kielégítőek. Kétségkívül hibaként ismerték el viszont, pl. a lakossági fogyasztás megfelelő mértékű, folyamatos növelésének elhanyagolását, amely helyett inkább újabb ipari beruházásokra költöttek. Figyelmen kívül hagyták a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket is. Szintén hibaként ismerték el a beruházások hatékonyságának nem kielégítő voltát és azt, hogy nem látták be: „a beruházás nem cél, hanem eszköz a népgazdaság fejlesztésére”. Csak az üzembe nem helyezett létesítmények értéke 1954 végén meghaladta a 10 milliárd Ft-ot.312

A KSH Szolnok Megyei Igazgatóságának jelentése alapján az I. ötéves tervidőszak letelte után 1955. július hónapban, a megyében 15 minisztériumi

Jelentés az első ötéves tervidőszakról 1950-1954. KSH, Bp., 1955. július 1. 1-8., 167., 235. p.

Uo. Következtetések. 235-242. p.

128