Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

II. Az integráció kora (1780-1918)

Miután a császár halálos ágyán rendeletéinek zömét visszavonta, több királyi város és vármegye kiűzte a türelmi politika nyomán beköltözött zsidókat. Heves és Külső-Szolnok közgyűlése 1790. áprilisában úgy határozott, hogy a zsidókat az év végéig utasítsák ki, mivel tevékenységük a falvakban az egykorú alispáni jelentés szerint „pusztulást és szegénységet” idézett elő.43 A zsidóellenes közhangulat terjedését jelezte a szomszédos Szabolcsban felbukkant vérvád.44 Az országgyűlés igyekezett helyreállítani a II. József halálakor fennálló status quo-1, ezért kimondta, hogy a zsidók „az összes szabad királyi városokban és más helységekben (ide nem értvén a királyi bányavárosokat) azon állapotban, melyben az 1790. évi január elsőjén voltak, megtartassanak és ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek”.45 A törvény lehetővé tette a kiutasító városi határozatok hatálytalanítását, ugyanakkor közjogi fogódzót jelentett az elutasító határozatok számára is a következő fél évszázadban.46

A napóleoni háborúk negyedszázada alatt a politikai és gazdasági körülmények kedvezően befolyásolták a magyarországi zsidóság életfeltételeit. Az agrárkonjunktúra ösztönözte az árutermelést, ezzel a majorsági gazdaságok korszerűsítését, és növelte a hiteléhséget. A francia-angol konfliktus miatt a keletre irányuló kereskedelmet jelentős részben Magyarországon keresztül bonyolították. A terményértékesítés és a szállítási ügyletek a 18. század végére zömében zsidó nagykereskedők kezébe kerültek. Ez hozzájárult a pesti és környékbeli zsidó közösségek számbeli és anyagi gyarapodásához.47

A zsidókat továbbra is elsősorban a nagy- és középbirtokos nemesség felvilágosodottabb része fogadta örömmel. A kincstári és esetenként az egyházi birtokokon is letelepülhettek. Következetesen ellenezték viszont a zsidóság betelepülését a királyi városok és a szabadalmas mezővárosok, a jászkun és hajdú kerületek, és egyes vármegyei vezetők is. A bevándorlás korai időszakában a „tipikus” zsidókat befogadó hely az Alföldön protestáns többségű és magyar etnikumú földesúri falu vagy mezőváros volt. A

43 Szederkényi 1893, 306. p.

Nagykállóban egy tekintélyes polgárt és társait vádolták egy béreslegény rituális meggyilkolásával. A fiú a per megkezdése előtt megkerült, így az ügy a vádat elítélő megyei körlevél kiadásával zárult. A következő évben kiadott helytartótanácsi leirat a megyei hatóságok kötelességévé tette a babonával kapcsolatos felvilágosítást. Kende 1995, 100-101. p., Gonda 1992, 52-53. p.

1790/91. évi XXXVIII. te. a zsidókról. Magyar Törvénytár, 1740-1835, 187. p. (kiemelés tőlem, Cs. L.)

46 Gonda 1992, 53. p.

47 Büchler 1901, 347, 356. p. és passim. Bácskai 1989, 8-9., 18. p.

25