Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
későbbiekben az etnikai és vallási szempontok visszaszorultak és a befogadást elsősorban a politikai és közjogi keretek, a helyi társadalmi fejlődés sajátosságai és gazdasági viszonyok befolyásolták. A zsidók letelepedését meghatározó tényezők szempontjából az Alföldön kétféle, földrajzilag körülhatárolható minta bontakozik ki. A nagytáj déli sávja kulturálisan nyitottabb, polgárosultabb, modernizációra hajlamosabb térségként jellemezhető. Itt korábban és csekélyebb akadályokat leküzdve telepedhettek meg a zsidók. Ennek egyik oka, hogy a helyi birtokos nemesség, amely a hódoltság után zömmel nem kapta vissza birtokait, gyenge és gyökértelen maradt. A vallásilag és nyelvileg vegyes, nagyrészt „jövevényekből” álló közeg is szerepet játszhatott a polgárok befogadó magatartásában a más vallásúakkal, köztük a zsidókkal szemben. Ezzel szemben az északi, tiszántúli régió (Debrecen, Hajdúság) zártabb, konzervatívabb kulturális és társadalmi mintát követő térség volt. Az „őslakos”, hegemón helyzetű és kasztszerűen elkülönülő elitek pozícióféltése, az etnikailag és (települési szinten) vallásilag is homogén közeg nem kedvezett a befogadásnak.48 A Jászkunság és Külső-Szolnok ebből a szempontból köztes helyzetet foglalt el. A jászkunsági települések ugyan a dél-alföldi mintához hasonlóan nagyrészt szintén újjátelepült, több felől érkezett jövevényekből álló közösségek voltak. Itt viszont a privilégiumok és a vagyonos elit redempció által teremtett „kvázi nemesi” öntudata vált a törzsökös elkülönülést és elzárkózást létrehozó tényezővé. A dél-alföldi integrációs modell illetve annak gazdasági-társadalmi kisugárzása elsősorban a Kiskunságra hatott. A Pest vonzáskörzetétől Szeged határáig szétszórtan elhelyezkedő Kiskun Kerület intenzívebb kapcsolatba került a kulturálisan nyitottabb, gazdaságilag erősebb régiókkal és nagyvárosokkal. Az anyagi és szellemi javak, de a migráció szempontjából is jóval „forgalmasabb” volt a másik két kerületnél. A kerületi szinten versengő, de helyi szinten hegemonikus két nagy keresztény felekezet kizárólagos uralma nem kedvezett a más vallásúak befogadásának. Ebből a szempontból szintén kedvezőbb terep volt a vallásilag megosztott Kiskunság, különösen Halas, ahol messze a legkiegyensúlyozottabb volt a két domináns felekezet aránya és itt élt a legtöbb más vallású is. Mindazonáltal a földrajzi pozícióból adódó modernizációs lépéselőny fontosabb tényező volt a zsidóság betelepülése szempontjából, mint a vallási megoszlás. Ebből a szempontból érdekes Kunszentmárton példája: eltérő (jászsági) eredete és vallása (katolikus) mellett a dél-alföldi régióhoz fűződő kereskedelmi és társadalmi-kulturális kapcsolatai is magyarázzák, hogy a város a zsidók iránt 48 Karády 2000b, 71-72. p., Kosa 1991. 26
