Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
bundát, „noha köztudomású, hogy az eltávozottaknak (sic!) sok, nagyon értékes bundájuk volt”.690 Egy jászberényi túlélő szerint a gettóban minden kertet felástak a kincsvadászok. 1945 után, sőt még az 1960-as években is előfordult, hogy befalazott, elásott zsidó vagyontárgyakat találtak.691 A raktárakban, gettókban összegyűjtött javak jelentős részét a front közeledtével nem sikerült elszállítani. A „rendet” addig többé-kevésbé fenntartó hatóságok elmenekültek, és a német vagy magyar alakulatok a helyiségeket feltörték. A maradékot a lakosság hordta el.692 Ezekre az esetekre hivatkozva 1945-ben a közigazgatás a zsidó javak eltulajdonítását a „cigányok és egyéb felelőtlen elemek” nyakába igyekezett varrni, miközben nyilvánvaló, hogy a kollektív bűncselekménybe legutolsóként bekapcsolódó legszegényebb rétegeknek csak morzsák jutottak a zsákmányból.693 IV. 6. 3. Szolidaritás és embermentés A különösen kedvezőtlen társadalmi feltételek ellenére az üldözöttekkel szimpatizálók és segítőik aránya sem volt jelentéktelen. A motivációk persze jelentősen eltérhettek. Nem meglepő, hogy a segítség leggyakoribb formája is az ingóságok rejtegetése volt: ezekben a jó szándék mellett a nyereségvágy is szerepet játszott. Alig akadt olyan zsidó család, amely nem kísérletezett volna vagyona, vagy egyes tárgyai megmentésével. A vagyonrejtegetőket pénzbüntetéssel és internálással fenyegették meg, többször is megújítva a bejelentés határidejét. Ennek nyomán voltak, akik beismerték a vagyonrejtegetést, de a többség vállalta a kockázatot. Jász-Nagykun-Szolnok megyében nem egy sikeres és tisztességes vagyonmentő akadt, elsősorban a középosztály köréből.694 Sokan voltak olyanok is, akik később nem tudtak elszámolni a gondjaikra bízott javakkal. Ők többnyire háborús pusztításra, fosztogatásra vagy megélhetési nehézségeikre hivatkoztak. Természetesen sok esetben jogosan. Ez azonban már akkor sem volt pontosan megítélhető, és a kérdést kölcsönös bizalmatlanság, vádaskodások és feljelentések kísérték.695 A 690 Jász Hírlap, 1944. szeptember 9. 1. p. 691 MNL JNSZML Kárpótlási Akták 456/1993. A szolnoki pénzügyigazgatóság jelentései a Pénzügyminisztériumnak 1945 nyarán. MNL JNSZML Pü. ig. ir. rés. 1/1945. VI. főn. sz. és 9/1945. főn. sz. Jelentések zsidó ingóságok megőrzéséről, 1945. MNL JNSZML alisp. ir. 684/1945. Közéjük tartozott a szolnoki dr. Molnár László törvényszéki bíró és Kiss András banki alkalmazott, Túrkevéről Madarász Sándor főkönyvelő és Dr. Bense István ügyvéd. MNL JNSZML Szolnok megyei l.sz. lg. biz. ir. 5.d., Szolnok m. III. sz. lg. biz. ir. 1945-46. 6. d., Túrkeve lg. biz. ir. 1. d. Péner Jenő ügye. MNL JNSZML Szolnok megyei l.sz. lg.biz. 2.d. (Kunszentmárton), Kálmán Árpád és Katona József ügye. III. sz. lg.biz. ir. 219
