Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
A zsidó iskolaügy helyzete az 1880-as évekre mindenütt normalizálódott. Ekkorra nagyrészt elcsitultak a hitközségek vallási köntösben folyó belháborúi. Az 1878-79-es tanévben Jász-Nagykun-Szolnok vármegye népiskoláiba 1182 izraelita vallású gyermek járt (3,84%). Ez valamivel magasabb volt a népességen belüli aránynál (2,98%), ami a helyi zsidóság ekkor még fennálló demográfiai dinamizmusát is jelzi.209 Ez az arányszám a dualizmus korában viszonylag lassú, majd az első világháború után rohamos ütemben csökkent. A szervezetileg és anyagilag stabilizálódott hitközségek nagy figyelmet és összegeket fordítottak iskoláik fenntartására. Az oktatás a nagyobb közösségek iskoláiban jellemzően magas színvonalú volt, ezért nem volt ritka, hogy a keresztény polgárok is ide íratták gyermekeiket.210 A helyi zsidóság társadalmi integrációjának legnagyobb jelentőségű fóruma a középszintű oktatási intézmények hálózata volt. A zsidók nyelvi és kulturális hasonulásának, társadalmi egyenjogúságának elősegítése és reprezentációja mellett, a középiskola olyan közeg is volt, ahol zsidók és magyarok többé-kevésbé egyenlő félként, alá-fölé rendeltség és más kötöttségek nélkül találkozhattak, a szokványos és felületes társadalmi és gazdasági érintkezésnél mélyebb kapcsolatokat építhettek ki. A középfokú tanintézetek kapuja nagyobb mértékben a szabadságharc után nyílt meg a zsidóság előtt. 1851 és 1867 között is egyre növekvő arányban vettek részt a középfokú oktatásban, de az igazi áttörés a kiegyezés után következett be. A polgárosodás és az integrációs törekvések jeleként a zsidók számarányukat többszörösen felülmúlva iratkoztak be a középiskolákba.211 Jász-Nagykun-Szolnok megyében ez a folyamat még intenzívebben játszódott le. A népességen belüli számarányt tekintve a zsidó diákok a fővárosinál is nagyobb arányban törekedtek a középiskolákba. A kiegyezés és az 1930-as évek közepe között eltelt időszakban a zsidó diákok többsége a jászberényi és a szolnoki főgimnáziumban212 érettségizett le. Nagy szerepet játszottak a zsidó fiatalok oktatásában a református (Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Túrkeve) gimnáziumok, illetve a leánylíceumok és leánynevelő intézetek (Mezőtúr, Szolnok, Jászberény) is.213 A térségben kevésbé volt erős a 209 Sipos 1880. 3855 forintból 2800-at. Köves Artúr: Iskolánk (kézirat a szerző birtokában), 1. p. 211 Pest gimnáziumaiban 1861-80 között a diákok 24, 1891-ben már 38%-a volt zsidó vallású. A teljes népességen belüli számarány ugyanekkor körülbelül 15 illetve 20% volt. Vörös 1986, 109. p. 212 Mindkét iskolát a ferencrendiek alapították, majd 1887-ben illetve 1896-ban állami kézbe kerültek. Scheftsik 1935. Az egyik első ilyen intézmény, a jászberényi Riszner-féle iskola (1863) növendékei között már az első tizenhat tanévben 18% volt a zsidók aránya. Sipos 1880, 271. p. A 67
