Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
vagyoni súlya valójában ennek a duplája volt. A törvény ugyanis a hagyományos elitek érdekében kizárta a tagsági jogból a két éves ott lakással még nem rendelkezőket és a közjavadalmak haszonbérlőit, valamint kétszeresen rendelte számolni a diplomások, az ipar- és kereskedelmi kamarai tagok adóját. Ezek a tényezők lényegesen csökkentették a zsidóság számarányát.205 Ezért nem kerülhetett be például 1871-ben a bizottsági tagok közé a Jászságban messze a legtöbbet adózó Brünauer Dávid.206 A zsidóknak a virilista jegyzékeken elfoglalt pozíciója a korszak folyamán dinamikusan növekedett. Az első világháború idején a vármegyei legtöbb adózók névjegyzékén a zsidók már körülbelül 25%-os, a lakosságon belüli arányukhoz képest nyolcszoros arányban szerepeltek.2"7 Iskoláztatás A zsidóság társadalmi mobilitásában kulcsszerep jutott az iskoláztatásnak. A hagyományos vallásos iskolákat kiegészítő, illetve felváltó modern zsidó iskolarendszer Magyarországon a polgári forradalom után alakult ki, állami beavatkozással. A birodalmi kormányzat modernizációs és németesítési céllal 1850-ben kötelezte a közösségeket nyilvános iskolák létesítésére, amelyeket kezdetben a katolikus egyház felügyelete alá helyeztek.211* 1860-ban a hitközségi vezetés újra a választott tagok kezébe került. Ezután sok helyütt elbocsátották az elemik tanárait és visszatértek a (zugiskolaként működő) hagyományos vallásos elemi iskolához, a héderhez. A zsidó iskolák történetét szerte az országban belháborúk, perek, sűrű személycserék jellemezték, és az államnak gyakorta kellett döntőbíróként fellépnie. Különösen igaz volt ez a Jászkunság területén, ahol újonnan alakult, számos településről verbuválódott, kulturálisan és szociálisan heterogén zsidó közösségek éltek. Jászberényben például a hitközség történetének első harminc esztendeje állandó felekezeti iskola nélkül telt el, ami jelentős szekularizációs és asszimilációs tényezőt jelentett. * I. reprezentációjának. 1883-ban 22.4%, az 5.2%-os lakossági arányhoz képest. O. Szegő 2001, 118-119. p. 1875-ben a 216 törvényhatósági bizottsági tagból 102 értelmiségi (ügyvéd, orvos, gyógyszerész, lelkész, tanár, mérnök) volt, közöttük ekkor még egyetlen zsidó sem akadt. 1035 forint állami egyenes adót fizetett, a második legnagyobb jövedelemmel bíró keresztény ügyvéd csak 791-et. Névjegyzék az 1870. évi 22. te. paragrafus értelmében az adófőkönyvekből kivont legtöbb adófizetők felett az 1875. évre. MNL JNSZML KL I. 410/1875. 207 Kálmán 1916. Szabályozták a kötelező óraszámot és a táratok jogait is. Groszmann 1917, 56-57. p. 66
