Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
véleménye győzött."202 Az első zsidó 1870 körül került be a jászberényi Casino választmányába, Blau Jakab személyében. A zsidók a kiegyezést követően bekapcsolódtak a helyi politikába, és bekerültek a képviselőtestületekbe. A társadalmi érintkezésben mindvégig fennmaradt egyfajta távolságtartás a zsidó és nem zsidó polgárok között. A gazdakörökbe, olvasókörökbe, 48-as körökbe és a helyi közéletet meghatározó más egyesületekbe zsidókat csak elvétve fogadtak be, illetve a zsidók maguk sem törekedtek oda. A társadalmi érintkezés döntően szakmai, üzleti és iskolai kapcsolatokra szorítkozott. A zsidók intenzíven bekapcsolódtak a kereskedelmi és ipari kamarák, ipartestületek, iparos- és kereskedelmi körök megalapításába és működtetésébe. A szakmai testületek és egyesületek vezetésében hagyományosan kijárt a zsidó tagságnak egy-egy alelnöki, jegyzői, pénztárnoki funkció. A vezető posztokat a keresztény elit viszont hallgatólagos megegyezés alapján többnyire megtartotta magának. Magasabb közigazgatási pozícióba zsidó származású polgár nem emelkedhetett, szemben a fővárosi példával, ahol miniszteri és főpolgármesteri székig is eljutottak. A zsidó elit egyes képviselői bebocsáttatást nyertek a helyi társadalmi élet csúcsát jelentő Úri Kaszinóba. A középosztály köreiben azonban nagyobb volt az elkülönülés, és nagyon ritkák voltak a bensőségesebb családi és baráti kapcsolatok. A zsidó és nem zsidó polgárság viszonya tehát bizonyos közös érdekek és értékek mentén szívélyes, de alapvetően hűvös maradt. A társadalmi integráció egyik jelzője a legtöbb adót fizetők névsora volt. A kiegyezést követő közigazgatási rendezés szerint a törvényhatósági bizottságok egyik felét választott tagok, másik felét a legtöbb egyenes állami adót fizető választópolgárok (virilisták) alkották.203 Zsidók sokáig csak az utóbbi kategóriába kerülhettek be, és a későbbiekben is szerény maradt képviseletük a választott tagok között. Úgy tűnik, hogy a keresztény és zsidó elitek hallgatólagos megállapodása, a zsidóság sajátos „önkorlátozása” lehetett. A zsidó választók többsége láthatólag a keresztény jelöltekre szavazott. A Jászkun Kerületben 1871-ben készült első jegyzék szerint a virilisták 4,9%-a (241-ből 12) volt zsidó, négy évvel később már 8,79%-a (216-ból 19). Ez már négyszeres felülreprezentáltságot jelentett.204 A zsidóság tényleges Ez valószínűleg a többséget nem zavarta, mert bár a korábbinál kevesebben vettek részt a bálon, „annál vidorabban, fesztelenebbül múltak a percek. ” Hölgyfutár, X. évf. (1859) ffl. 3. 219. p. Az 1870. évi XLII. te. a köztörvényhatóságok rendezéséről. In: Magyar Törvénytár, 1869-1871, 211-221. p. Jász-Kun Naptár 1872, 50-52. p., Jászkun Kerületi legtöbb adót fizetők kiigazított és megerősített névsora 1875. évre. MNL JNSZML KL I. 410/1875. Ez a szám nagyjából megfelelt a nagyobb létszámú és régebben létező Heves megyei zsidó közösségek 65
