Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
mivel a magyar és német propaganda mindig csak az idegen állampolgárok németországi munkába állításáról beszélt. A csoportbeosztás elkészítése alatt senki sem terjesztett a bizottság elé semmiféle kérelmet, ami érthető. A beosztást ugyanis olyan rövid idő alatt kellett elkészítenünk, hogy ezen célra rendelkezésre álló néhány perc az intézkedés ismertté válásához nem volt elegendő. A névsorok beadása után azonban a táborban egyre többen szereztek tudomást a történtekről és egyre több ember kezdte dr. Mandelt kérdéseivel és kérésével ostromolni. Mandel ekkor közhírré tette, illetve kihirdette, hogy akinek a csoportbeosztása ellen indokolt kifogása van, forduljon a német parancsnoksághoz, amely a netáni829 sérelmeket orvosolni fogja. Tudomásom szerint Kun Ábris kisújszállási lakos a második csoportba történt beosztásának megváltoztatását a német parancsnoktól valóban kérte is, aki nevezettnek kérését teljesítette. Ezt bizonyithatják Strasser Sándor, dr. Csató Dávid és Singer István már bejelentett tanuk. Később nálam is jelentkeztek néhányan, akik a második csoportból az elsőbe leendő áthelyezésüket kérték. Közülök egy-kettőre emlékszem is. Ezeknek azt feleltem : „Én nem tudok rajtuk segíteni, mert a beosztást nem én csináltam, hanem a bizottság, azt tehát egyedül nem változtathatom meg. De ha megváltoztatná is a bizottság, ez sem jelenthetne semmit, mert hiszen a beosztást tartalmazó listát annak idején Mandel percek alatt átadta a németeknek.” Több alkalommal hivatkoztam Mandelnek arra a kijelentésére is, hogy a csoportbeosztás megváltoztatását indokolt esetben a német parancsnokságtól lehet kérni. Egyeseknek azt is mondottam: ne törődjenek semmivel! Szánjanak be abba a vonatba, amelyik azt a csoportot viszi, amelyikkel menni szeretnének. Réti Andorné kisújszállási lakos tudomásom szerint igy is tett és az első csoporttal utazott el, noha a másodikba volt beosztva. A tanúként megidézni kért Strasser Sándor igazolhatja az előadottakat. A csoportok beosztása úgy történt, ahogyan fentebbiekben azt előadtam. Az első csoportba került az oda külön paranccsal beosztott 25-30 orvos, mérnök és szakmunkás, tovább 70-80 ezen csoportba beosztandó volt más személy, a második csoportba a többiek : ugyancsak 70-80 ember. [...] Tisztelettel: Schwartz Béla 284 esetleges
