Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
csoportra osszuk fel. Előrebocsátotta nevezett, hogy az orvosok, mérnökök és szakmunkások feltétlenül és létszámon felül az első csoportba osztandók és csak az ezután fennmaradó lakosságot kellett megfeleznünk. Első - V/2 alatti - beadványomban már közöltem azokat a szempontokat, amelyeket a beosztás megejtésénél szem előtt kellett tartanunk. Ehhez hozzátennivalóm ezúttal sincsen. Első gondolatom az volt, hogy ezt a megbízást elhárítom magamtól. Olyan idegállapotban voltam ugyanis, hogy a parancs teljesítésére magamat nem tartottam alkalmasnak. Közöltem ezt dr. Mandellel is, aki azonban ezt felelte erre: „Úgy látszik, maga még nem kapott elég verést! ” Ezek után nem mertem tovább ellenkezni. Mandelnek azonban azt mondtam, hogy a felosztást sem én, sem más egyedül elvégezni nem tudná, mert az emberek nincsenek többé együtt, de papiros és ceruza sincsen és főleg nincs névsor. Mandel újabb válasza azután minden ellenkezést lehetetlenné tett. Kijelentette ugyanis: „Ennek pedig azonnal el kell készülnie, mert az egész táborra vonatkozó összesítést egy órán belül be kell adnom a német parancsnoksághoz.” Hozzátette még : „A parancs teljesítéséért mindenki az életével felel.” Ez után már csak azt kértem Mandeltől: alakítson a kisújszállásiakból egy öttagú bizottságot és ez a bizottság végezze el a csoportbeosztást. Ehhez azután Mandel is hozzájárult. így jött létre a bizottság, melynek tagjai voltak rajtam kívül Strasser Sándor, dr. Schück Gyuláné, Polgár Jenő és Boros Ilona kisújszállási lakosok. [...] Egy rendőrtől papirost és ceruzát kértünk és megkezdtük a csoportok összeállítását. Amennyire idegállapotunk és az adott helyzet lehetővé tette, lelkiismeretes munkát végeztünk. Nem akartunk, de nem is mertünk senkit más csoportba osztani, mint ahova az illető a németek parancsa szerint tartozott. [...] Csak a csoportbeosztás percek alatt történt elkészítése és beadása után kezdtük a fejünket törni azon: vajon ez az intézkedés miért történhetett és milyen célt szolgálhat. A legkülönbözőbb ötletek és lehetőségek merültek fel, amíg végül is a legtöbben azt a megoldást találták a leghihetőbbnek, hogy az első csoportbelieket munkára viszik, a többit pedig valahol közös táborban helyezik el. Mert hogy a két csoporttal valóban mi fog történni, arról - a magyar hatóságokat is beleértve - senkinek még csak sejtelme sem volt, mert a német parancsnokság - ha ugyan tudta - erről senkinek felvilágosítást nem adott. A később valóban bekövetkezett szörnyűségekre azért nem gondolhattunk, mert akkor Auschwitzról és a gázkamrákról nem hallottunk 283
