Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
Én magam a testi és lelki kimerülés végső határán futkostam vagontól vagonhoz és fiatalabbik lányommal együtt segítettem a betegek és öregek csomagjainak hurcolásában, hálóalkalmatosságok és élelmiszerek cipelésében és lányommal együtt utolsókként szállottunk fel a vonatra. Minthogy kisújszállási tartózkodásunk alatt a gettóban sem éjjelem, sem nappalom nem volt, nem értem rá a magam ügyeinek intézésére. így történt aztán, hogy családom mindenkinél rosszabb felszereléssel érkezett a szolnoki cukorgyárba. A cukorgyárba történt megérkezéskor az ottani Gestapo pribékek azzal kezdték, hogy a kivagonírozáskor agyba-főbe vertek bennünket. Megparancsolták, hogy a vagonokból a poggyászokat futó lépésben hozzuk el. Akinek a futását nem találták elég gyorsnak, azt fokozottabban megverték. Ezek közé tartoztam én is. A kivagonírozás után velem és néhány sorstársammal nyomban hullákat cipeltettek, ami egyébként is megviselt idegzetemet még jobban próbára tette. Betetőzte lelki kínjaimat, amikor egy túrkevei lányt, aki a cukorgyárból meggondolatlanul kiment, a hajánál fogva hurcoltak vissza, benn összeverték, majd szemem láttára agyonlőtték. Ettől az időponttól kezdve egyébként is megviselt idegeimnek nem voltam ura többé. Ami már most a cukorgyári elhelyezkedést illeti, e tekintetben is változás állott be. Az addig fennállott kötelékek felbomlottak. Az emberek egy része rokonokat, barátokat keresett, és ha ilyeneket talált, hozzájuk csatlakozott. így történt azután, hogy a kisújszállásiak egy része elment közülünk úgy, hogy a cukorgyár területén többé nem is láttuk őket. Helyettük viszont más községbeliek vegyültek a kisújszállásiak közé. Ennek az lett a következménye, hogy földijeim egy részét elvesztettük szem elől. Még jobban komplikálta a helyzetet az a körülmény, hogy névsorunk nem volt. így azután nem tudtuk és ma sem tudom pontosan, vajon a kisújszállásiak közül kik maradtak együtt és mentek másfelé. Névsort egyébként nem is készíthettünk, mert még a gettóban elvették tőlünk az írószereket és a papirost. III. Ilyen előzmények után jelent meg egy május828 végi reggelen úgy kilenc óra tájban dr. Mandel Sándor és magához kérette az egyes helységek gettóinak volt vezetőit. Megjelenésünk után közölte velünk a német parancsnokság azon rendelkezését, hogy a vezetésünk alatt volt gettók lakosait két egyenlő 828 június 282
