Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
hogy a szegény zsidók élelmezéséről „illetékes hitközség” gondoskodjék.755 Hasonló eredménnyel jártak a szolnoki külső gettó vezetőinek panaszai is.756 IV. 7.3. Zsidó Tanácsok Az Európa-szerte már bevált modellnek megfelelően a német hatóságok Magyarországon is zsidó tanácsokat (Judenrat) hoztak létre a közösségek vezetőiből parancsaik gördülékeny és pontos végrehajtása érdekében. A vidéki tanácsok elvben a budapesti Központi Zsidó Tanács fennhatósága alá tartoztak, a gyakorlatban azonban a viszonyok nem tettek lehetővé központi irányítást. Veesenmayer birodalmi megbízott elégedetten állapíthatta meg, hogy zsidó vezetők mindenütt lelkiismeretesen igyekeztek a megszállók követeléseit teljesíteni.757 758 * Ez különösen igaz volt a hazafias és integrációpárti alföldi közösségekre. Vezetőik az engedelmeskedés és enyhítés kettősségével jellemezhető stratégiát követték.758 * A szolnoki neológ hitközségkerület elnöke, dr. Mandel Sándor ügyvéd például elvitte a németeket a nagy zsinagógába, és megmutatta nekik az első világháborús emléktáblát, bizonygatva a közösség hazafias érdemeit.754 A háború után téves helyzetértékelésként, sőt kollaborációként értékelve súlyos kritikával illették ezt a fajta magatartást. Persze kérdéses, hogy mi volt és mivel kecsegtetett ennek a stratégiának az alternatívája. A megszállás után elrejtőző vagy elszökő budapesti ortodox vezetők aligha használtak többet a gondjukra bízott embereknek, mint a helyükön maradó, és helyzetet ezzel legitimáló neológok. A parancsok teljesítésére, petíciókra, halogatásra, apró engedményekre épülő taktika csak akkor lehetett volna hatékony, ha a felszabadulás jóval hamarabb bekövetkezik. Azonban a népirtó akció páratlan gyorsaságára a hitközségi vezetők nyilvánvalóan nem lehettek felkészülve.760 Az Alföld zsidó vezetői közül eddigi ismereteink szerint senki sem kísérelt meg elmenekülni, vállalták a megszállás után rájuk kényszerített feladatot. Olyan, hősiesnek is nevezhető döntésre is van példa, mint Kain A Jászsági alsó járás főszolgabírójának jelentése, 1944. május 27. MNL JNSZML Jászsági alsó járás fősz. ir. 229/1944. A szolnoki gettók ellátásáról és körülményeiről lásd: Csősz 2002b, 232-237. p. Veesenmayer távirata Ritternek, 1944. április 2. Braham 1963, 247. sz. 758 Hilberg 1992, 105-117. p. „A német tisztek mosolyogva bólogattak. Ők jól tudták, hogy az I. világháború német zsidó hőseinek és hadirokkantjainak az ő hazájukban sem irgalmaitok" kommentálta az esetet egy túlélő. Varga 1994, 81. p. A tanácsok tagjai ebben a helyzetben voltaképpen csak rossz döntések közül választhattak. Lásd erről Kádár - Vági 2009. 233
