Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

József kisvárdai hitközségi elnöké. Ő amerikai állampolgársága miatt mentesült volna a gettózás alól, de önként lemondott erről, hogy rokonaival, barátaival maradhasson. Vállalta a Zsidó Tanács elnöki tisztét és végül osztozott a közösség többségének sorsában.761

Dr. Mandel Sándort, a szolnoki községkerület elnökét 1944. március 28-án a Pesti Izraelita Hitközség Síp utcai központjába rendelték. A németektől kapott utasításoknak megfelelően alakította meg elnöklete alatt az öttagú Zsidó Tanácsot.762 Megbízatásuk Szolnok városára terjedt ki, de a gyűjtőtáborba tömörítést követően hatáskörükbe került a vármegye egész zsidósága.763 A nagyobb zsidó hitközségek (Jászberény, Karcag) esetében a tanács szintén öttagú volt, és a megszállás után néhány nappal már létrejött. Hosszabb távra rendezkedtek be, ennek jele az is, hogy a tanács számára hivatalos pecsét is készült. A kisebb településeken hasonló testület („hatósági megbízott” illetve „gettóvezető” megjelöléssel) létrehozására csak közvetlenül a gettósítást megelőzően került sor és többnyire csak 2-3 főből állt. A megyeszékhelyen kívül a tanácsokat a városi elöljáróság vagy a főszolgabíró nevezte ki, a hitközségi vezetők, illetve a jól ismert, vagyonos polgárok közül. Tehát itt nem volt példa a Központi Zsidó Tanács vagy közvetlenül a németek által kinevezett tanácsokra. Olykor szükség volt egy-két hónapon belül újabb Zsidó Tanács alakítására, többnyire a munkaszolgálatos behívók miatt, olykor pedig azért, mert a németek előszeretettel hurcoltak el túszul hitközségi vezetőket és más prominenseket.

A tanácsok mindennapi feladataira nézve itt Kisújszállás esetét ismertetjük bővebben. A polgármester és a rendőrkapitány Schwartz Béla és Strasser Sándor kereskedőket jelölték ki a gettó ügyeinek intézésére. Schwartz népbírósági perében tett vallomása szerint az eleve hálátlannak látszó feladatot nem akarták vállalni, csak internálási fenyegetés hatására voltak arra hajlandóak. A rendelkezések betartásáért halálbüntetés terhe mellett feleltek.764 A gettósítás tényét és a kinevezést Schwartz közölte a zsinagógában egybegyűlt

761 MNL SZSZBML V.B. 347. Kisvárda k. ir. III. tét. 4012/1944.

A tanácskozásról és a vidéki hitközségeket összefogó Országos Bizottság terveiről lásd: Molnár 2000, 135-136, a vidéki tanácsok megalakulásáról és tevékenységéről uo. 140- 155. p.

763 Varga 1994, 80-81. p.

Ezzel az állítással Schwartzék nyilván szerepüket is magyarázták. Ellenszegülés esetére a közvetlenül a megszállás után kiadott német parancsok valóban fenyegetőztek ilyesmivel, a későbbi illetve a magyar civil hatóságok által kiadott rendeletek és utasítások kevésbé voltak szigorúak. Lásd: A magyar közigazgatás c. fejezetet.

234