Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

gazdagabbakat: ők tehetnek a zsidóüldözésről.754 A gettón belüli elhelyezkedést a zsidó tanácsok intézték, ezt hatóságok a többnyire a zsidók „belügyének” tekintették. Az egyházak fellépése miatt gyakran külön lakóépületben helyezték el a keresztény vallású gettólakókat.

A magyarországi gettók legfeljebb néhány hétig álltak fenn. Ezért az évekig létező lengyelországi gettókat jellemző sajátos, hierarchizált mikrotársadalom és belső élet nem alakulhatott ki, de a rövid idő alatt kialakult kezdeményekből látható, hogy hasonló struktúra volt kibontakozóban. A legkisebb vidéki közösségek is igyekeztek megszervezni az adminisztrációt, a vallási életet (például a szűk férőhelyből is áldozva imaszoba kialakítására), az egészségügyet és a közellátást. A gazdaságilag vagy katonailag fontos munkahelyeken dolgozók kijárhattak a gettóból. A kereskedők és ügyvédek engedélyt kaptak cégeik felszámolására, átadására. Állandó kijárási engedélyt kaptak a tanácsok vezetői. Sok helyütt mezőgazdasági munkára vették igénybe a gettók lakóit. A földműves munkához többségében nem szokott zsidó polgároknak ez nehéz feladatot jelentett, de élelmet kaptak és a munkavezetők vagy a velük dolgozó parasztok nem bántották őket.

A hatóságok viszonylagos jóindulatától kísérve az élelem-beszerzés lehetőségei kezdetben a legtöbb helyen jók voltak. A legtöbben feles mennyiségben vihettek be a kényszerlakhelyre élelmet és bizottságok útján bevásárolhattak a piacon. Széles körben folyt a gettóknál az élelem-árusítás és a csempészés. A környékbeliek jó üzletet remélve a gettókapukhoz vitték terményeiket. Ezek a lehetőségek a rendszabályok és az ellenőrzés szigorodásával május végétől-június elejétől fokozatosan elapadtak, de az idő rövidsége miatt a legtöbb gettóban a fennmaradt leltárak szerint elegendő élelem maradt. Kisebb és szegényebb közösségek esetében azonban komoly ellátási nehézségek alakulhattak ki. Jászapátiban például a főszolgabíró jelentette, hogy a helyi zsidók közül egy 14 gyermekes házaspár és egy félkarú, hadirokkant újságárus valamint két Jászkisérről behozott család minden élelme elfogyott. A jelentés szerint „a gettóba szállítás előtt sem volt vagyonuk, csak abból tartották fenn magukat, hogy úgy a családfő, mint a gyermekek már évek óta mint gazdasági cselédek (kondások) voltak elszegődve. ” Az alispáni hivatal több mint egy hét múlva csak annyit válaszolt,

Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok, 1944. május 27. 3. p. „az egész országban veszekednek, lopnak, csalnak, élik továbbra is megszokott életüket, de hála Istennek most már egymás között. ”

232