Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

I. Bevezető

A legszélesebb körben űzött és legtöbb konfliktust kiváltó tevékenység a házaló és vásározó kiskereskedelem volt. A hagyományos polgári rétegek jogi eszközökkel és más módszerekkel is küzdöttek a mind veszélyesebbé váló konkurencia ellen. A Jászkun Kerületben először 1753-ban foglalták a bérleti szerződésbe a görög boltosok, hogy „...másuvá valók gyolcsot, szappant, dohányt, st. [sót] darabokban és egyéb posztót ide sem zsidók ne árulhassanak”,32 A vásárokra növekvő számban érkező zsidók szélesebb választékukkal és kedvezőbb áraikkal egyre nagyobb népszerűséget szereztek. Az árusítás mellett italmérést is folytattak, többek között kávét és saját készítésű gyógy likőrt árultak. A nagykunsági görögök 1772-ben már egységfrontba tömörülve tiltakoztak az aszódi zsidó kereskedők ellen, amiért azok hasonló (bár szerintük rosszabb és drágább) áruval megjelenve rontják az üzletüket. A településeken tartott „közvélemény-kutatásból” kiderült, hogy a lakosok egy része egyetértett a vádakkal, de mégis tömegesen keresték fel az újdonságot jelentő árusokat és ez a „kíváncsi asszonyi népnek” alkalmat szolgáltatott a „szaporább és helytelenebb költségre”.33 A boltosok gyakran nem vártak hatósági intézkedésre és megfenyítették, árujuk elkobzásával büntették engedély nélkül árusító konkurenseiket.34 A hatósági antipátia ellenére az alapvető egyéni jogok azért kijártak a kerületekben időző zsidóknak: Túrkevén tíz pálcaütésre ítéltek egy helyi lakost, mert bottal támadt Mardokheus bőrös zsidóra, akit ügyfele, a gazda védett meg a további veréstől.35

A korai időszakban a vármegyei és jászkun kerületi hatóságok (bár a teljes kitiltásra jogosítványuk nem volt) minden lehetséges adminisztratív eszközzel akadályozni igyekeztek a zsidó kereskedők tevékenységét. Az aszódi és óbudai zsidó kalmárok 1767-1768 folyamán több beadványban tiltakoztak amiatt, hogy Heves és Külső-Szolnok vármegyében és a Jászkunságban nem csak árusításukat, de még átutazásukat is akadályozzák. Heves és Külső- Szolnok alispánja, Taródy József (1766-1784) a birodalmi hatóságok ismételt figyelmeztetéseivel dacolva önhatalmúlag kivetett vámokkal és más fogásokkal keserítette meg a zsidó kereskedők életét. A szolnoki hídnál például Mózes

32 MNL JNSZML Karcag tjkv, 1753, közli Papp 2004, 90-91. p.

A kisújszállásiak úgy vélték, hogy a zsidók áruinak „ár-érték aránya” nem éri el a görögökét és tevékenységük közvetve csökkenti a boltok árendáját, ezért nem kívánatos. Nagykunsági árendátorok beadványa, 1772. november 27., Kisújszállás tanácsának jelentése, 1773. február 5. MNL JNSZML JKK Közig. ir., Cap. 2. Fase. 4. No. 1 (1772-1773). Közli: Papp 2004, 78-79. sz.

László János és társai beadványa, 1780. február 16. MNL JNSZML JKK Közig. ir. Cap. 2. Fase. 16. sz.n. Közli: Papp 2004, 80. sz.

35 MNL JNSZML Túrkeve tjkv, 1787.

22