Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
I. Bevezető
jövevények vásározó, vándor kiskereskedők és vagyonosabb nagybérlők voltak. A harmadik betelepülési irányt jelentő Szabolcsban a 18. század közepére szilárdultak meg a zsidó közösségek.26 Főként keleti eredetű zsidó lakosai kis falusi szórványokban éltek, és többségében pálinkafőzéssel, illetve kocsma árendájával keresték kenyerüket.27 A 18. század első nyolcvan esztendejében csak szórványosan jelentek meg zsidó lakosok Heves és Külső-Szolnok egyesített vármegyék és a Jászkunság területén. A források ugyanakkor a zsidóság erősödő gazdaságitársadalmi jelenlétéről tanúskodnak. A környező vármegyékben az 1720-as évektől létrejött közösségek fokozatosan gyarapodtak. Tagjaik a század derekától mindinkább helyet követeltek maguknak a fejlődésnek induló belső alföldi területek helyi és közvetítő kereskedelmében. Ezzel párhuzamosan erősödtek a konfliktusok a mozgásterüket korlátozni igyekvő szabad kerületekkel és vármegyékkel, illetve a céhes polgársággal és görög kereskedő konkurenseikkel.28 Elsőként a nyersanyag-felvásárló vándorkereskedők jelentek meg az Alföld belső vidékein. A zsidó kereskedők növekvő részt vállaltak az élőállat-, dohány-, bor- és gabona kereskedelemben, a bőrök, toll, szőrme és egyéb nyers mezőgazdasági termékek felvásárlásában. Ezek az üzletágak fokozatosan nagyvállalkozók kezébe kerültek, akik gyakran a házalókat is szolgálatukba állították. A megbízottak vásárokon, majd azokon kívül is, nagy tételben vásárolták fel a bőröket és szőrméket. Ezzel sértették a cserzővargák, tímárok és más céhes iparosok érdekeit, valamint a tanácsok elővásárlási jogát. Versenyezniük kellett a keresztény kereskedőkkel is. Az ismétlődő hatósági tilalmak ellenére a zsidók tevékenysége a következő évtizedekben egyre intenzívebbé vált.29 A nagykereskedők bekapcsolódtak a közszállításokba is. A Jászkunságban az 1760-as évektől kezdtek el alkoholos italok nagybani beszállításával foglalkozni, és a 19. század elejére jórészt monopolizálták ezt a tevékenységet.30 Alkalmanként gabonakölcsönt is nyújtottak.31 21 26 MZSO III, 395-396. p., Gábor 1990. A foglalkozási megoszlásról lásd a helytartótanácsi adminisztráció által készített összesítés adatait: MZSO XVI, 16-20. p. 28 MZSO m, 806-807, 510. p. MZSO III, 729-731. p. Lásd például a jászberényi és a túrkevei tanács 1750-es és 1763- as határozatait a zsidók bőrfelvásárlástól való eltiltásáról. Kálmán 1916, 14. p., Györffy 1941. 51. p. Az 1810-es években Jászberény bor- és pálinkaszállításra ismételten egy gyöngyösi zsidóval kötött egyezséget. Kunhegyesre 1822-ben balkányi (Szabolcs) kereskedők szállították a szilvapálinkát. MNL JNSZML JKKjkv, 1816, Herskó 1990, 73. p. 31 Példaként lásd: MNL JNSZML JKKjkv, 1840, 126-127. sz.
