Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

bontakozik ki: a lelkes túlteljesítéstől és kegyetlenkedéstől a segítő, sőt embermentő próbálkozásokig. A civil és egyenruhás végrehajtó apparátus helyzete és lehetőségei jelentős eltérést mutattak. A rendőrök és csendőrök függelemsértés esetén szigorúbb büntetésre számíthattak, de az egyenruha tekintélye nagyobb mozgásteret is jelenthetett. További különbség, hogy a civilek rendszerint komolyabb helyi kapcsolatrendszerrel bírtak. Ez ösztönözte a segítő próbálkozásokat, egyben valamelyes biztonságot is nyújtott. A rendvédelmi parancsnokokat viszont rendszeresen cserélték, hogy a személyes kapcsolatok kialakulását megelőzzék, ezzel garantálva a „megbízhatóságot.”

Általában jellemző volt, hogy a hosszú ideje a megyében szolgáló, az áldozatokat ismerő rendőrök kíméletesen bántak az üldözöttekkel, sőt olykor segíteni is próbáltak. A más városokból a gettó és a gyűjtőtábor őrzésére kirendelt rendőralakulatok tagjai, különösen a fiatal, könnyen fanatizálható és a háborús légkörben szocializálódott próbarendőrök azonban gyakran brutálisan léptek fel.

Makói rendőr posztói a szolnoki gettó bejáratánál. A felvételt a közeli házban lakó fiatal lány készítette: alighanem személyes okokból, kevés figyelmet fordítva a háttérben zajló eseményekre. A képen látható Marosfalvi Lajos próbarendőrt parancsnoka a felvételek miatt megrovásban részesítette. Forrás: MNL Csongrád Megyei Levéltár Makói Levéltára,

Makói rendőrkapitányság ir. 2169/1944.

198