Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
I. Bevezető
fel.6 A harmincas években megjelent reprezentatív megyetörténeteket hasonló szemlélet jellemezte.7 A tisztelettudó távolságtartás helyét a harmincas évek végétől többnyire leplezetlenül negatív szemlélet foglalta el. A zsidóellenes korszenvedély még a legjelesebb társadalomtudósokat sem hagyta érintetlenül. Györffy István, a Nagykunság neves kutatója és Fodor Ferenc, a Jászságról szóló monumentális tájéletrajzi monográfia szerzője a zsidók modernizációs szerepét egyöntetűen negatív színben tüntették fel. Közvetlen összefüggést tételeztek a zsidók „térfoglalása”, illetve a régi, patriarchális viszonyok, a népi hagyományok és a konzervatív értékek bomlása között.8 1945 után a vallási, etnikai dimenzió eltűnése miatt még inkább a helytörténetírás látókörének peremére sodródott a téma. Az 1990-ig megjelent településtörténeti publikációk legfeljebb néhány sorban emlékeztek meg a zsidó közösségekről.9 Az antiszemitizmus jelenségét és a holokauszt tényeit a hivatalos tudománypolitika elvárásainak megfelelően szinte teljesen elhallgatták. Legfeljebb annyit tudhatunk meg belőlük, hogy a zsidókat a német megszállás után „elhurcolták”. A téma mellőzésének indoklására olyan vélekedéssel is találkozunk, amely szerint „a kereskedelem nem az itteni őslakosok kezében összpontosult, így annak haszna csak közvetve mutatkozott a város gazdasági életében vagy a városkép alakulásában. Ismereteink szerint a kereskedelemben forgó tőkének illetve haszonnak csak egy kis része fektetődött be itt a városban. ”10 1990 után a helytörténetírás elvben megszabadult ideológiai kötöttségeitől, de ez nem jelentett számottevő áttörést. Monografikus igényű vagy népszerűsítő történészi feldolgozás a Jász-Nagykun-Szolnok megyei zsidó-nem zsidó együttélésről, azóta sem született.11 A problémához való viszonyulást valamelyest jelzi, hogy a 2006-ban megjelent, ismeretterjesztő és 6 Albert 1868, Karkecz 1885, Vándorfy 1895, Herbert 1928. Wenzel 1930, Scheftsik 1935. Heves Kornél szolnoki rabbi a szerkesztőbizottság tagja volt. Györffy 1941, Fodor 1942, Botár 1941, Botár 1943. Blénessy János, Jászberény helytörténésze a negatív értékelő megjegyzésektől tartózkodott, de néhány alapvető hitközség-történeti adat közlésén túl ő sem érezte úgy, hogy a zsidók részesei szülőföldje „életrajzának”. Blénessy 1940a, Blénessy 1940b. Az alapos helytörténeti tanulmányok ugyanakkor fontos forrást jelentettek a helytörténeti háttér megrajzolásához. Tóth et al. 1980, Botka et al. 1989, Bodoki Fodor 1978, Gaál 1978, Kaposvári 1975, Kormos 1967. 10 Bellon 1976, 46. p. A legnagyobb figyelem 1999-ben, a zsinagóga centenáriumán irányult a témára. Ekkor több kisebb tanulmány jelent meg helyi kötődésű szakemberek tollából. Jászkunság, XLV. évf. (1999) 2. sz. 16
