Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
I. Bevezető
Jász-Nagykun-Szolnok megye területének nagy részén zsidók és nem zsidók csoportszintű együttélése alig egy évszázados időszakot ölel fel. Egyes településeken a zsidóság letelepedése már a 18. század végén megindult. Szolnokra, a Jászságba és a Nagykunságba azonban tömegesen csak az 1848— 49-es szabadságharcot követő évtizedben költözhettek be. A térségben a cigányok (romák) mellett csak a zsidók alkottak számottevő kisebbségi csoportot. A nyelvileg és kulturálisan homogén befogadó közegben a migrációs hátterét és szociokulturális sajátosságait tekintve heterogén zsidóság körében különösen gyors kulturális alkalmazkodás és integráció ment végbe. A népességen belüli arányszámuk a magyarországi átlaghoz képest mindvégig alacsony maradt: az izraelita vallású népesség Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében az 1880 és 1910 közötti demográfiai tetőpont idején is legfeljebb a népesség három százalékát tette ki, az 1930-as évekre pedig két százalék alá esett vissza (szemben az 5-6% körüli országos adatokkal). Ennek ellenére a régió polgárosodásában, gazdasági és kulturális modernizációjában játszott szerepük nem volt csekélyebb, sőt számos vonatkozásban meghaladta az országos szintet. Ezt a továbbiakban a gazdasági és társadalmi integrációra vonatkozó adatok elemzésével igyekszem bizonyítani. A szöveg mikrotörténelmi esettanulmányokra épül, amelyek középpontjában a zsidóság és a befogadó közeg kölcsönhatásának, kapcsolatrendszerének és konfliktusainak bemutatása áll. Az elbeszélés kronológiai rendet követ, de az egyenlőtlen forrásbázis és az értekezés terjedelmi korlátái miatt nem lehetett cél az egyes korszakok egyenlő súlyú bemutatása. Az elemzés ezért alapvetően három értelmezési súlypont köré csoportosul. A munka első része bemutatja a zsidó közösségek genezisét a Jászságban, a Nagykunságban és Külső-Szolnok vármegyében, társadalmi és gazdasági beilleszkedésük folyamatát és szerepüket a térség modernizációjában. Emellett elemzi a premodern idegenellenesség és a modern antiszemitizmus helyi tradícióit és gyakorlatát. A kötet harmadik fejezete azt vizsgálja, hogyan alakultak a zsidó-nem zsidó együttélés feltételei az első világháború után gyökeresen megváltozott gazdasági-politikai helyzetben és hogyan hatott a korszak változó intenzitású és tartalmú antiszemita politikája a zsidó közösségek demográfiájára, szociális, gazdasági és kulturális helyzetére. A negyedik fejezet témája az együttélés felszámolása: a vészkorszak megyei eseményei. Az 1944. márciusi német megszállást követő jogfosztás, gettósítás, kifosztás és deportálás tényeit a szöveg tömören ismerteti, tekintettel arra, hogy a történtek adatszerű bemutatását korábbi munkáimban már elvégeztem. Nagyobb hangsúlyt fektettem az elemző részekre, amelyekben az alapkérdés az, hogy helyi szinten kik, hogyan, milyen mértékben és mozgástérrel vettek részt a világtörténelem egyik leggyorsabban és leghatékonyabban végrehajtott 13
