Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
III. A kirekesztés évei (1918-1944)
III. 2. Konszolidáció és válság (1921-1938) Zsidók és nem zsidók együttélésének feltételei és körülményei 1920 után gyökeresen megváltoztak. A széthulló Monarchia romjain létrejött független Magyar Királyság formailag ugyan szintén parlamentáris berendezkedésű állam volt, azonban radikálisan szakított annak konzervatív liberális társadalompolitikájával. A Horthy Miklós kormányzó nevével fémjelzett rendszer önmagát a keresztény, nemzeti és ellenforradalmi jelzőkkel írta le. Ez azt jelentette, hogy az új berendezkedés a polgári demokratikus forradalom és a bolsevik hatalomátvétel antitéziseként valósult meg. Mivel az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság vezérkarában domináns szerepet játszottak a zsidó származású politikusok, a közvélemény nagy része egyenlőségjelet tett a baloldali politikai fordulatok és a zsidók közé. Ezen nem változtattak az ezzel gyökeresen ellenkező tapasztalatok és szociológiai tények sem. Az ellenforradalmi ideológusok a háborús vereségért és az országot aránytalan mértékben, igazságtalanul sújtó trianoni békeszerződésért is a baloldalt vádolták. Ebből következett, hogy a zsidók az ellenségkép központi elemévé váltak. Az antiliberalizmus, nacionalizmus és antibolsevizmus mellett az antiszemitizmus is jelentős szerepet játszott a Horthy rendszer ideológiai arculatának formálásában. A magyar állam kezdetben áttételes formában, majd 1938 után nyíltan vallási és faji alapú diszkriminációt alkalmazott zsidó polgárai ellen. A korábban is erőteljes és széles tömegeket átható antiszemitizmus, amelyet korábban az államhatalom sikerrel tartott a felszín alatt, 1920 után politikai legitimációt kapott. Ez a változás még ebben az esztendőben egy elsősorban a zsidók ellen irányuló diszkriminatív oktatási törvényben mutatkozott meg. A numerus clausus törvény radikálisan csökkentette a felsőoktatásba felvehető zsidó fiatalok számát.’27 Ezt követően azonban a kormányzat, elsősorban pragmatikus megfontolásból, a rendszer gazdasági és külpolitikai stabilizációja érdekében mérsékeltebb politikát folytatott, és igyekezett leszerelni, semlegesíteni a radikális megoldásokat követelő fajvédő ellenzéket. A világháború, a forradalmak, majd a fehérterror időszakában történt három zsidóellenes erőszakhullám után 1922-1930 között egy szűk évtizednyi gazdasági-társadalmi konszolidációs periódus következett. A törékeny békét azonban elsöpörte a gazdasági válság, majd a fajvédő és nemzetiszocialista 112 327 Az 1920. évi XXV. törvénycikk a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról. Magyar Törvények. 1920. évi Törvénycikkek. Bp., Révai, 1921. 145- 146. p.
