Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
A JÁSZKUN KERÜLET 1848/49-BEN - II. A Jászkun Kerület a forradalom és szabadságharc alatt
Korponay útközben menekülésre kész lakosságot látott, sőt a nagykun tisztviselők zöme is elmenekült a debreceni orosz bevonulás hírére. Látva, hogy a Nagykunságnak csak a mocsaras részei védhetők, a védelem súlypontját a Hortobágyra helyezte, és kulcsát a szentágotai és a kunmadaras-nagyiváni hidak képezték. Korponay 5-én elrendelte a nagykunok általános felkelését, akiktől 7.000 gyalogost és 2-3.000 lovast várt, majd 6-án a kunhegyesi és kunmadarasi felkelőket a nagyiváni, a másik négy település fegyvereseit pedig a szentágotai hídhoz vezényelte. Hamar megérkezett a nyíregyházi újonctelep állománya és egy kis csapat Lehel huszár is. Időközben közel 5.000 jász felkelő Hatvanhoz vonult, ám az ottani tábor nem alakult meg, mivel az iderendelt Pest és Heves megyék nem tudtak felkelőket küldeni. Végül Perczel a jászokat hazaküldte, Wysocki hadtestét pedig Szolnokra magához vonta, és ott egy tartalék hadsereget képezett. Eközben a szentágotai táborba július 9-ig a felkelők beérkeztek, ám fegyverzetüket zömmel csak lándzsák és kaszák alkották. A „rendes haderő” Zsámbokréty őrnagy alatt a nyíregyházi újonctelep 500, a Lehel huszárok 50, és a kunmadarasi honvédek 20 fős csapatából állt, míg a nagykun népfelkelők Tholdalagi őrnagy alatt 3.500 karcagi, 1.200 kunszentmártoni és 500 túrkevei gyalogost valamint 80 karcagi lovast számláltak. A nagyiváni táborban Kálmán őrnagy alatt 1.000 madarasi és 500 kunhegyesi gyalogos, továbbá 300 lovas tartózkodott. A védelem gyenge pontja Tiszafüred volt, ahol Kékey főhadnagy 25 honvéddel tartózkodott, hogy az oroszok megjelenésekor a hidat felégesse. Ez a kis csapat csak a híd elpusztítására volt elég, nem pedig annak védelmére. A két táborba még az elkövetkező napokban is érkezhettek felkelők, mivel Túrkevén 6 században összesen 1.117 fő kiállításáról írtak. Közben Korponay erősítette a védvonalakat. A tiszadobi és a Tiszaabád alatti mirhói gátakban komoly lehetőségeket látott, sőt ez utóbbi átvágása és a Nagykunság esetleges elárasztása érdekében még Heves megyét is megkereste. Meghagyta, hogy a Kiskunság gyalogos felkelői 500 lovassal Kunszentmártonba vonuljanak, míg délen a bihariaknak és békésieknek a Körösök vonalát kellett tartani.185 A Kiskunság ugyan az orosz fenyegetéssel szemben a legvédettebb helyen feküdt, ám továbbra is tartaniuk kellett a szerbektől. Félelmük indokolt volt, hisz áprilisban Jellacic I. hadteste a Délvidékre vonult, és a szerbekkel egyesülve a bán immár hadseregnyi erőnek parancsolt. Június 7-én Perczelt Kátynál súlyosan meg is verte, így hadmozdulataival komolyan kellett számolni. Július elején Kiskunfélegyházán és Kiskunhalason már a honvédeknek katonai kórházakat hoztak létre, majd Kiskunhalas kérte, hogy a szerbek és az aratás miatt mentsék fel őket népfelkelőik Rákosra küldésétől, és elégedjenek meg 4 ELEK György 1998. 115-118. p.; ÖRSI Julianna 1998. 52-53. p.; SÜLI Attila 2003. 146-147. p. 68
