Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
A JÁSZKUN KERÜLET 1848/49-BEN - I. A Jászkun Kerület a polgári forradalom előtt
Ennek kiváltója Szluha főkapitány, a Kerületek első országgyűlési követe volt, aki az utasításul kapott kerületi coordinatio-t el szerette volna szabotálni. Az országgyűlési tárgyak május végi meghatározásakor nyíltan, bár sikertelenül állt ki ennek felvétele ellen, amivel végleg maga ellen hangolta a jászkun társadalom elégedetlen csoportjait. A hír júniusban terjedt el a Kerületekben, és egy több központból kiinduló, egységesülő mozgalomhoz vezetett. A jászsági szervezkedés élére Pethes került, aki egy belrendezést sürgető folyamodványt szerkesztett az országgyűléshez, de a két Kunságban is hasonló mozgalmak törtek ki. Az események hamar országos fordulatot vettek. Az országgyűlés augusztus 9-i kerületi ülésén Szentkirályi Móric (1807. márc. 7. - 1882. jan. 7.) pesti követ segítségével felolvasták Pethes József, Hakker Rudolf, Tóth Pál és Segesváry Ferenc 2.315 jász és kiskun által aláírt beadványát, melyben a kerületi coordinatio-t sürgették. A leírtak mellett több vármegyei követ is kiállt. A „folyamodás” két beadványt tartalmazott, a rövidebbet Segesváry készítette, a hosszabbat Pethes. Ezekben a szabad választási jog gyakorlását, és a tiszti adómentesség eltörlését kérték, ám Pethes sérelmei folytán is szenvedélyesen fogalmazott. A kerületi tisztikar augusztus végén értesült Pethesék beadványa fogadtatásáról, mire azt egyöntetűen „ sértő ”-nek, „rágalomtellyes”-nek nyilvánította, és önmaga védelmében önkényes vizsgálatot rendelt el. Ez sajátos eredményekkel zárult. A kiskunsági Szabadszálláson pl. sokan letagadták aláírásaikat, de Kunszentmiklóson Virágh Pál táblabiró többekkel óvást emelt a kisgyűlési határozat közgyűlési jóváhagyás nélküli végrehajtása ellen. A fülöpszállási tanács is a beadványt támogatta, bár a tisztikar ellen nem volt panasza. Ugyanakkor sérelmezték, hogy a coordinatio ügyében Szabadszálláson tervezett kiskun népgyűlést a kerületi tisztikar betiltotta. Eközben a Nagykunságra is átterjedt a szervezkedés. Ebben nagy szerepet játszott az Illéssy János köréhez tartozó kunhegy esi jegyző, Varga Imre (1814-1866. nov. 4.), aki Kisújszállással vette fel a kapcsolatot. A kiküldött tisztviselői vizsgálat ezt a mozgalmat végül törvényesnek fogadta el, a Jászságban azonban más volt a helyzet. Itt a konzervatívok Petheséket felelőtlen embereknek festették le, akik békés polgárokat lázítottak, hogy a tisztviselői adómentesség megszűntével kevesebb adót fizetnek, a közterhek csökkennek, az elöljáróikat szabadon választhatják, és bort is szabadon mérhetnek. Ám volt olyan település, ahol a szervezkedők „Jakubinusoknak, Antikrisztusnak, bíróságra vágyóknak neveztettek, s fogházba hurcolással fenyegettettek”. Az erőviszonyok a szeptember 4-i közgyűlésen tisztázódtak, amely a konzervatívok sikerét hozta. Sikerült jóváhagyatni a kisgyűlési határozatokat, míg a követi utasítások megsértése szóba sem került. Az egybegyűltek visszariadtak a főkapitány elleni eljárástól, és a nádorral való összeütközéstől. 18
