Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
A JÁSZKUN KERÜLET 1848/49-BEN - I. A Jászkun Kerület a polgári forradalom előtt
kötelezettségekkel felruházó, a privilégiumokon alapuló „népképviseleti rendszer” létrehozására irányuló törekvések. A képviseleti elvek és a gyakorlat ellentmondásai miatt mind többen támadták a tisztviselők munkáját, „atyafiságos összefonódását”, adómentességét. Már 1832-ben és 1835/36-ban több kiskun települést érintő mozgalom bontakozott ki emiatt, amit csak nehezen tudott leszerelni a kerületi vezetés. A feszültségeket tovább élezte az 1840. évi XXX. te. (jászkun tagosítási törvény), amely a vagyonos redemptusság érdekeit tükrözte. Ez kimondta, hogy a tagosítás alapja a birtokosok száma helyett a birtokmennyiség, és ha ez a határ felét meghaladja, a tagosítás késést nem szenvedhet. Ha már egyötöd rész kívánta ezt, kérésüket perrel érvényesíthették, a tagosítás kulcsa pedig a meglévő birtok lett. Ez kiváltotta az irredemptusok és a szegény redemptusok ellenállását, mivel kirekesztette őket a tagosítandó földekből. Az elégedetlenség a tisztviselői visszaélésekkel párosulva veszélyes helyzetet teremtett, amit a redemptio sajátosságai csak fokoztak. Végül a jászkun tagosítás problémáival mindinkább egybefonódott a privilégiális alapú demokratikus önkormányzat igénye (a tisztviselői adómentesség megszüntetése, a hivatalok általános választással való betöltése). A népképviseleti rendszer igénye 1843-ra a Jászkunság országos igazgatási-önkormányzati reformja (coordinatio)" sürgetésében vált egységes kerületi igénnyé. 1842-ben Kiskunfélegyházán Segesváry Ferenc ügyvéd vezetésével a „képviselőséget a szabad királyi városok módjára behozni” kívánták. Végül több mint 300 helyi lakos fordult a kerületi közgyűléshez, ám az 1842 őszén elutasította a kérést. Jászberényben az 1842 áprilisi tanácstagválasztás robbantotta ki az ellentéteket, ahol a lakosság hiába ellenezte egy személy megválasztását. Pethes József (1812-1891. jún. 24.) főbíró fellépett a lakosok választásba való bevonása érdekében, de kisebbségben maradt. A helyzet abszurditása (egy uralkodói szentesítésű törvény helyi felülbírálata) mellett nyilvánvaló volt, hogy a kor szellemének a régi jog felelne meg. Az eset nyomán kibontakozó mozgalom vezetője Pethes lett, aki lemondott főbírói tisztéről. A mozgalmak összekapcsolódása még az 1843. április 19-i követválasztó közgyűlés előtt megindult. Erre ugyanis beadványt adtak be a privilégiális elvek gyakorlati érvényesítése érdekében, mely azonban „fel olvasás helyett elmellőzést, s gúnyt nyert”. A konzervatív redemptus-tisztviselői csoport győzelme azonban mégsem lehetett teljes, a közhangulatot nem hagyhatták figyelmen kívül. így az országgyűlési követek utasításába legfőbb kívánságként be kellett venni a kerületi coordinatio ügyét. E helyzetben robbant ki a Jászkunság története legnagyobb, az országgyűlésig elérő megmozdulása. ii Az 1790 óta húzódó munkálat célja a közigazgatás reformja és egységesítése volt. 17
