Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8. (Szolnok, 2006)

Az írókat, a művészeket ma is sértik és bántják a dogmatizmus elleni harc közben ért támadások, elmarasztalások, és a Petőfi körről hozott határozatok. Véleményük, hogy sok év sérelmeit, mellőztetését egy határozat nem oldhatja meg. Intézkedések sorára, az értelmiséggel szembeni új magatartásra van szükség, ami csak hosszabb idő alatt alakulhat ki. Meg nem értés, közömbösség tapasztalható megyénkben a mezőgazdaságban dolgozó értelmiségiekkel, az agronómusokkal szemben. Nemcsak a régi, hanem az új értelmiséggel szemben is indokolatlanul idegenkednek a gazdasági vezetők és ebből kifolyólag sokaknak kilátástalannak teszik az életét. Az illetékesek véleménye szerint ez megmutatkozik a megyei tanácsnál, a gépállomásoknál, a tsz-ekben és az alsóbb szerveknél egyaránt. Velük szemben a bizalmatlanság félévvel a XX. Kongresszus után sem oldódott fel, a gyakorlatban semmi sem történt a XX. Kongresszus szellemének az érvényesítése érdekében. Még ma sem nézik meg, hogy pl. egy agronómus a mi rendszerünkben hogyan dolgozik, milyen eredményeket produkál, hanem változatlanul származását, - múltját vitatják, lényegtelen dolgokért igazságtalanul zaklatják és zavarják munkájában. Erre beszédes példa Máriaföldi Péter, Torma László, Oláh Tibor, Ecsedi Antal, stb. mezőgazdasági értelmiségiek esete, akiknek minden igyekezete, minden jó elképzelése megbukott a meg nem értésen, a vezetők rosszindulatú gáncsoskodásán. Hogy mennyire nem értékelik az agronómusok munkáját, arra jellemző Cs. Németh Lajos agronómusnak a Mezőgazdasági Igazgatósághoz írt levele, amelyben áthelyezését kéri Kisújszállásról azért, mert ott őt és agronómus társait semmibe sem veszik. Besenyszögön is az egyik agronómusnak éjszakánként csak a jászolban juttattak pihenőhelyet. Az agronómusok a határozat értelmében joggal várnak nagyobb támogatást, mostoha lakásproblémájuk megoldásában, anyagi helyzetük megjavításában, szakmai fejlődésük biztosításában és a legelemibb kulturális igényeik kielégítésében. Véleményük, hogy javaslataikkal is jobban segíthetnék a mezőgazdaság munkáját, ha tagjai lehetnének az igazgatóságnak. A pedagógusok jogosan sérelmezik, hogy a minisztertanácsi határozattal elrendelt földigényeket egyes tanácsok csak vontatottan elégítik ki, illetve a határozat rendelkezése ellenére meg nem felelő helyen utalnak ki rossz minőségű földet. Nem szolgálta a múltban a nevelők aktivitását az a tény, hogy több esetben a pedagógusokat elsősorban az iskolán kívüli tevékenységük alapján értékelték és a jutalmazásoknál egyedül ezeket a szempontokat vették figyelembe. Egyes tanácsoknál meg van a hajlam arra, hogy a nevelőtestület egész munkája értékelésének alapjául kizárólag a tanácsi feladatok /begyűjtés, tanácsülés szervezés, tsz. fejlesztés, stb./ támogatását tekintik, amiben a nevelő az oktató- nevelőmunka jelentőségének a lebecsülését látja. 72