Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

közlekedés helyzetének rendezése követte, majd a hajózás került sorra. Baross Gábor miniszter a MÁV keretében már 1888-ban hajózási üzemet létesített, bár ez átmeneti megoldás volt. Azzal a szándékkal hozták létre, hogy a MÁV személy-, és áruszállítási forgalmát kiegészítse vízi úton, amíg egy nagy nemzeti hajózási társaság nem jön létre. Az új vállalatot létrehozó törvény nem sokáig váratott magára, az 1891. évi XXXVI. te. létrehozta a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaságot (MFTR). Az MFTR átvette a MÁV személy-, és teherszállító hajóparkját, és annak járatait is a Dunán, a Tiszán és a Dráván. A Közmunka-és Közlekedésügyi Minisztérium már 1885-ben kiadta 39507. sz. rendeletét a vontató utak és a szabad kikötők tárgyában. A megyében ennek alapján Tiszaderzs, Tiszaabád, Tiszabura, Tiszasüly, Tiszaroff, Kőtelek, Tiszabő, Nagykörű, Fegyvernek, Törökszentmiklós, Besenyszög, Tiszapüspöki, Szajol, Szolnok, Rákóczifalva, Tiszavárkony, Vezseny, Tiszaföldvár, Nagyrév, Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszaug és Tiszasas határában jelöltek ki szabad-kikötőt. Az 1880-as évektől rendszeressé váltak a gőzhajójáratok a Tiszán. A DGT a „Diana" gőzössel indította a személyforgalmat. Szolnokról kedden, csütörtökön és szombaton indult járat délután 3 órakor, az Szentesen éjjel megállt, majd reggel 5-kor indulva 9 órakor ért Szegedre. Szegedről Szolnokra hétfőn, szerdán és pénteken este 5 órakor indult hajó. Ez éjszaka Szentesen időzött, majd reggel 4-kor indult Szolnokra. 1883 augusztusától 2 gőzhajó járta a Tiszát a Szeged-Tiszaörvény-Tiszafured útvonalon. A járatok Szeged, Mindszent, Szentes, Csongrád, Tiszainoka, Új-Kécske, Szolnok, Tiszabő, Tiszaroff, Tiszaabád, Tiszaörvény, Tiszafüred hajóállomásokon álltak meg. A Társaság Kőtelek, Tiszasüly, Nagykörű kikötőjét is ki akarta építeni, de mivel a megye nem nyújtott anyagi segítséget, elálltak a tervtől.

203 A két világháború között Magánszemélyek is kísérleteztek tiszai hajójáratok indításával. 1922-ben Bódi István kért engedélyt „Szent István" nevű hajójának átalakítására.

204 Az új vízi járművel Szolnok-Tiszasüly között végzett rendszeres személyszállítást. Az üzlet azonban nem vált be, vállalkozása tönkrement, és 1931-ben a szürke, 35 LE-s motorral felszerelt „Haladás" nevű vízi járművét is kénytelen volt elárverezni.

205 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1882. 51. sz. SZML Közig. Biz. ir. XIV. 3303/1922. sz. SZML Alispáni ir. 728/1938. sz. 87